21.

Egész este egy szemhunyásnyit sem aludtam. Annyira izgulok. A tegnapi próbákon még mindig elrontottam a mozdulat sort. Egy hülye mozdulat sort! Mi benne olyan nehéz, hogy nem tudom megcsinálni? Fejben már rég megtudtam volna de a testem leragad. Félek.
Kora reggel van, mindenki sürög-forog. Én meg? Az ágyat nyomom. Erőm sincs felkelni. De bejön ChangJo és YoungJae, ha akarom, ha nem felállítanak és segítenek felkelni mert mindjárt indulunk. Rám kell figyelniük mert nem vagyok képes felkelni, miközben nekik is tuti van még dolguk, szóval erőt veszek magamon, kihúzom magam, kihessegetem őket és elkezdek öltözni. Kocsival megyünk de inkább melegen felöltözök.
Út közbe elfoglalom magam, visszaalszok és a fülemre egy fejhallgatót rakok és zenét hallgatok. A többiek nagy része is ezt csinálja, vagyis a vissza alvós részt. YoungJae direkt mellém ült mielőtt elindultunk, és állandóan nyugtató mosolyokkal néz felém. Beválik. Leveszem a fejemről a fülest és elkezdünk beszélgetni.
Pár óra múlva oda is érünk a koncert helyszínéhez. Először nem értem hogy miért kell 3-4 órával a koncert előtt ott lenni. De most már értem. C.A.P még nyírni akar a hajából, nem is keveset. Mi addig beülünk az öltözőkbe, és meg reggelizünk, mert valahogy eddig nem volt rá időnk.
Másfél óra múlva C.A.P bejön az öltözőbe majdnem hogy kopasz fejjel. Szőkés haja van, de két oldalt kék. Nagyon furcsa elsőre. De nem értem miért vágatta le, a hosszabb haj szerintem neki jobb volt.
- Miért vágattad le? - kérdezem, mert most már nagyon érdekel.
- Mert ez a kedvenc számom a négy közül, rengeteg minden történt amíg ezt a klippet forgattuk.
- Nem sajnálod ezért a hajad? - Mármint olyan jó hosszú volt, nem kis idő amíg megnő meg ilyenek.
- Egy kicsit. De valahogy úgy érzem megéri - mosolyog rám. Vajon mik történhettek a klip forgatása alatt? Egy lánynak lehet köze hozzá? Nem tudom. De talán jobb nem faggatni - Neked tetszik?
- Ühüm - bólogatok aranyosan. Hisz mi mást mondhatnék? Meg tényleg jó, csak a megszokottól "kicsit" eltérő. De meg birkózok vele.
Egy fél óra múlva mindenki összekapva és felkészülten gyakorolja a lépéseket, szövegeket és egyebeket. De bennem akkora az ideg hogy fel nem bírok állni.
- Rossz nézni - ül le mellém YoungJae.
- De annyira félek, a mozdulat sor... - hebegem..
- Minden rendben lesz... melletted leszek, ha elrontod, ha nem. Bízz már magadban.
- De volt egy álmom... - kezdem.
- Felejtsd el! Ez a valóság, ez nem álom, sikerülni fog - mondja ezt ellenállás nem tűrő hangon. Én ránézek és csak mosolyogni tudok. Ez a két mondata annyi önbizalmat adott hogy szinte képes lennék kiállni énekelni is. Pedig nem is tudok. De azt tudom hogy sokat köszönhetek YoungJae-nek, és ki fogom táncolni a mozdulat sort! Köszönet képpen megölelem és egyből felpattanok és elindulok öltözni. Hamar megvagyok, mikor megnézem magam a tükörben, rápillantok a ruhára.Egy barna kalap, rajta egy fehér csík. Felsőnek egy rózsaszínes-kékes póló, mintha valami vattacukor felhők úszkálnának. Rajta egy kék öltöny féleség. Az ujját kicsit felhúzva hordom, és egy elég rövid farmer nadrág ami elég zavaró mert a pálcika vékonyságú lábaimat teljesen kiemeli. Legutolsónak pedig egy barna de egyszerű szandál. De ezek ellenére is tetszik. Az anyaga puha és jól szellőzik, és jól áll. Problémák nincsenek. Mikor kezdek beleszeretni a tükörképembe a sminkes elkezd velem - majdnem hogy - ordibálni hogy miért nem vagyok még ki sminkelve. Így rohannom kell hogy ki tudjanak sminkelni.
Egy óra és kezdünk. A jegyszedők már kezdenek beállni a helyükre, a zenét és a fényt szerkesztők (?). A lényeg hogy mindenki a helyére állt. Én meg kezdem újra érezni a reggeli ízét. A smink felrakása után úgy érzem plusz 5 kilóval több van rajtam. Csoda ha nem fogom megfejelni a padlót. Próbálom megszokni a sok alapozót,szemfestéket és minden egyebet amíg a hajammal babrálnak. Hátul összefogják a hajam, az alját begöndörítik, így gyönyörű göndör tincsek hullanak a vállamra. Az összhatás gyönyörű, pedig ilyet ritkán mondok. A következő másodpercben a fiúk menedzsere beordibálja hogy 15 perc. A torkomba ugrik a szívem, úgy érzem hogy megfulladok. Mielőtt végleg kétségbeesnék L.Joe meg jelenik mögöttem.
- Gyönyörűen festesz - mondja mosolyogva. Úgy érzem el pirulok. Elég régen mondtak ilyet rám.
- Köszönöm, de ... te se panaszkodhatsz ... jól kicsípted magad - mosolygok.
- Nem hagyhatom hogy jobban nézl ki nálam.
- Versenyezni is akarsz?
- Úgyis nyernék - és elnevetem magam. Ezt kihívásnak veszem, az arcába dobom az összefogott coffomat. - Köszi - nevet fel. Aztán valaki hírtelen meg fogja mindkét oldalról a vállát.
- Bocs, de még én is akarok vele beszélni.
- Persze - És L.Joe már el is kanyarodik, de előtte még egy kacsintást észrevettem a szemében.
- Nyugodj meg, ő az én húgom - mondja mosolyogva. Majd rám is vet egy pillantást - Eszméletlenül nézel ki, akár egy modellnek is elmehetnél.
- Az már túlzás. A kis ropi lábaimmal együtt hamar kirúgnának - nevetek.
- Én a szád miatt aggódnék inkább.
- ChangJo ... én nagyon félek, az az önbizalom amit alig egy órája kaptam, szinte eltünt mind. Ha bele gondolok hogy akár több ezer arc bámulhat meg egyszerre, mikor elrontom a mozdulat sort, kinevetnek, szégyent hozok rátok, hogy ilyen szerencsétlen táncost szedtetek össze.
- Ez természetes hogy félsz. Mikor nekem volt az első fellépésem velem is ez volt. Csak egy szövegrésznél. Már nem is emlékszem hogy akkor melyik számot énekeltem de nem tudtam az utolsó pár sort. Állandóan elfelejtettem, de kint a színpadon, arra gondoltam hogy itt vagytok mellettem és támogattok, akár elrontom, akár nem. És tudod mi lett?
- Mi?
- Kiénekeltem. A lányok sikongattak, meg még az a pár fiú is ordibált valamit. De a lényeg hogy miattatok sikerült.
- Akkor nekem is menni fog - mondom teljesen határozottan. Ha neki is ment nekem is fog. Ott lesz mellettem. Nem fogom elrontani, mert nem leszek egyedül.
Sorba állunk a színpad mellett, hallom ahogy a közönség tombol, annyira várják a fiúkat. A fiúk menedzsere felmegy a színpadra, nagy sikoltozások visszhangzanak. Nem tisztán értem amit mond, de nagyon jól pörög a nyelve, a lányok sikoltozása nem fagy alá. Azt az egy mondatát tisztán értem mikor elárulja hogy a fiúkkal itt lesz egy különleges vendég, aki most először lép velük színpadra - és lehet hogy utoljára - fejezem be magamba. Fogalmam sincs hogy lesz a több alkalom erre, most csak ez az egy fellépése számít.
Először a fiúk futnak fel, és ha eddig azt hittem hogy nagy volt a hangzavar akkor most rájövök hogy tévedtem. A nagy sikolyoktól szinte kiszakad a dobhártyám. Amíg a fiúk mosolyogva üdvözlik a rajongókat addig a táncosoknak van idejük beállni a tánchoz. Aztán elkezdődik. Még egy utolsó nagy levegő és kezdünk. Ki ... és be.

Elindul a To You szám. A lányok felsikítanak. Őrület hogy ennyit tudnak sikoltozni. Ritmusra a színpadon lévők egyszerre mozognak, szinte a levegőt is egyszerre veszik. Aztán elérkezik ChangJo része, ő hátra jön a másik lányhoz, és ahogy gyakoroltuk körbe énekli (?). De a lány szinte el sétál mellette. A többiek ugyanúgy táncolnak tovább és jön ChunJi része, és érdekesség képpen most veszem észre hogy ő is be festette a haját feketére és a felállított haj rész alján egy vörös csík van mint ChangJonak. Össze beszélés? Fogalmam sincs. De hogy-hogy csak most vettem észre.
A lány el sétál ChunJi mellett is, játsza a "hűvös vagyok veled" lányt. A táncrésznél az a rész jön ahol megint az összes lányt sikoltozásnak kényszerítik. A fiúk lefele hullámozva a kezüket a férfiasságukhoz csúsztatják. Aztán következik a refrén, valamiért ez a kedvenc részem, talán mert ennél a résznél a koreográfiában Niel nem nyomul reménytelenül a lányra, ő "elhagyott szexi fiúként" énekli a részeit, ergo majdnem hogy a fiúk mellé táncolom magam, vagy mert Niel énekli és a hangja elképesztő. Főleg mert nem egyszer énekli el. Amint elénekli már azonnal ismétlés van. A dalban is beleszerettem ebbe a refrénbe. Aztán megint jön a "huuuu huuu To You now" rész. Végül ChunJi és Niel "elhagyott szomorú fiúcskás" éneklése váltakozik. Majd L.Joe oda megy ChunJihoz mint egy kemény srác, és elkezdi rappelni a szövegrészét. Eddig valamiért azt hittem hogy ezt a rész C.A.P mondja, a próbákon fel se tűnt hogy ez nem ő. De ChangJo nem azt mondta hogy C.A.P-é a rapperesebb szöveg?  De nem járhat ilyeneken állandóan az eszem... koncentrálnom kell. De mikor lenézek a közönség soraiba meg látom őt...

20.

Reggel arra kelek fel hogy a telefonom csörög. A ruhámban kelek fel, és nem értem. Mi történt? Ő nem volt itt? Nem tudtam neki elmondani azt ami a szívemet nyomta? Nem tudtam tőle bocsánatot kérni. Kinyomom az ébresztőt és lassan felállok, és kimegyek a fürdőbe. Belenézve a tükörbe a hajam össze-vissza áll. Mintha pár hete fésűt se láttam volna. Gyorsan megfésülködök, ezért eléggé fáj ahogy a haj kefét gyorsan végigszedem a hajamon. Pár hajcsomónak búcsút is mondhatok.

Visszamegyek a szobámba, és semmi nyomát nem találom annak amit este átéltem. Vajon tényleg itt volt, vagy csak egy álom lett volna? Akkor miért éreztem minden érintését? Ennyire nem lehet valóságos egy álom. Nem tudom. De nem gondolkozok rajta sokáig mert ChunJi bekopok hogy reggeli. Lesietünk és a fiúk még a konyha asztal körül röhögnek, bár még kicsit álmosak ők is, de ma már a koncert próbákat is el kell kezdeni. A reggeli tejbegríz volt. Csak egy pillantást vetek a reggelimre és emlék özönök támadnak meg. Amikor még kicsi voltam, és anya csinált nekem mindig reggelire. A kanalat belemártva a kakaóporral megöntött tejbegrízbe, és megkóstolva, az íz majdnem ugyanolyan mint az anyámé. Majdnem elkönnyezzek, csak hogy észbe kapok hogy nem egyedül vagyok, a fiúk meg elég furcsán néznek rám. Én meg csak egyet legyintek. Könnyű is ez így.

Reggeli utánra egy órával  mindenki a táncterembe gyülekezik. Rajtam kívül még három háttértáncos vagy, két lány és egy fiú. ChangJo és Ricky körbe terelnek mindenki és beállítják az embereket amíg C.A.P és L.Joe átveszik a koreográfiát. Niel meg ChunJi próbálnak felkelni, ezért mondanak egymásnak pár poént, bár ezzel látszólag csak lefárasztják egymást, így befejezik.
Elindul a zene és a szívem nagyokat ver, de figyelnem kell el ne rontsam az egészet. Észre veszem hogy a többi táncos is kicsit meg van rémülve de egyszerre lépünk és az ütemek is egyre jobban ki táncolhatókká válnak. Mikor a fiúk hátra jönnek mögénk levegőt venni, addig a táncosok a színpad elejére mennek és eltáncolnak pár mozdulat sort. Egy mozdulatot elrontottam a végénél. Aztán még egyszer, és még párszor. Mi van velem? A többiek kaptak egy kis szünetet velem meg L.Joe és C.A.P segít megint átvenni a részt. A szünet után megint belekezdünk, de még mindig nem megy.
A táncóra végén bocsánatot kérek a bénázásaimért. A többiek szorítanak hogy javítsam ki, és ezzel a lelkiismerettel lent maradok a táncterembe és próbálkozok, de nem megy. Erre megy rá az egész napom, még enni se megyek fel, csak egyszer-kétszer felszaladok valami ehetőért és egy kis vízért. Mikor az óra a nyolcat üti végleg kidöglök, az egész testem feladja a harcot és elterülök a táncparkettán. Csak az jár a fejemben hogy most mi lesz, ha nem tudom megcsinálni a mozdulat sort? Egy hülye mozdulat sor miatt fognak kinevetni. A fejemben lejátszom ezt a részletet, egyből felpattanok és folytatom a próbát. Később már nem bírok talpon maradni és lefekszem a padlóra és elalszom.
Álmomban a képzeletem valóra válik. Elrontom a mozdulat sort, elesek, és mindenki ki nevet, engem és a többieket. Lefutok a színpadról, mindenki megharagszik rám. ChangJo csalódik. Fuldoklok a sok szúrós tekintet miatt ami a szobába vesz körül. YoungJae próbál lelket önteni belém de nem megy. És a sorok közt láttam őt is. Pont rá néztem mikor elrontottam. Mit keresett itt? Miért járkál állandóan az álmaimban? Bezzeg a valóságban más a helyzet.
Mikor felkelek az ágyamban fekszek. Betakarva. Szét nézek, az ágy szélén ülve alszik L.Joe. De miért hozott fel? Miért itt aludt el? Félt hogy visszamennék a terembe? Akart volna valamit? Ötletem sincs. Megdörzsölöm a szemem, hogy még egyszer le ellenőrizzem hogy nem tévedek és tényleg itt van. Oda kúszok hozzá és megbökdösöm. Elkezd morogni.
- Joeee - mondom halkan. Lassan magához tér, majd ki tisztul a látása és észhez kap hogy felkelt.
- Zoé - pattan fel az ágyról. Én csak nem értő fejjel válaszolok.
- Miért hoztál fel? - kérdezem.
- Mert a tánctermet este nem fűtik, és a padlón aludtál, nem akartam hogy megfázz vagy hasonló - el mosolyodom. Csak nem törődik is velem? - de csak azért hogy fel tudj lépni. Nem lenne valami jó ha koncert előtt lebetegednél, főleg hogy még azt a lépés sorozatot se tudod megtanulni - hadarja már kicsit vörösödve.
- Köszönöm - mondom - De miért maradtál itt este?
- Nem emlékszel? - kérdezi meglepődve. Mintha emlékeznem kéne valamire. Mit csináltam már megint?
- Nem igazán.
- Felkeltél este mikor felhoztalak, vagy beszéltél álmodba. Azt mondtad hogy nem akarsz egyedül maradni - Ó. Hát erről van szó. De cuki vagyok. Álmomba is ezt hajtogatom? Még jó hogy nem beszéltem meg vele egyéb részleteket. De valahogy örülök hogy itt maradt, még ha az ágy másik oldalán is.
- Erre nem emlékszek... - mondom, és kicsit zavarba is vagyok. Ekkor bekopog ChangJo hogy reggeli. Szerencsémre nem nyit be, még a végén félreértené, vagy akármi. A léptei elhalkulása után pár perccel később lemegyünk reggelizni. Először próbálunk ki osonni a szobámból hogy ne vegyenek észre, de ez kudarcba fullad mikor mellettünk megy el ChunJi.
- Lebuktatok - mondja vigyorogva és lemegy előttünk a lépcsőn.
- Ezt félre értetted ChunJi! - rohanok utána. De ő csak tovább nevet.
Reggeli közbe szerencsénkre nem szólja el magát, de nagyon feltűnően vigyorog mind a kettőnkre. Párszor rá is kérdeznek a fiúk hogy mi baja, de konkrét válasszal nem rukkol elő. Ráhagyom. Ameddig nem mond semmi értelmetlenséget addig nincs baj.
A reggeli befejeztével újra visszatérek a helyszínre. Igen a táncterembe. Megint kezdődhet a hosszú, hosszú próba. Hisz már csak négy nagy és koncert. Mindent bele.

19+1. (+18)

*Zoé*

Az utolsó lépések után a fiúk mondták hogy jól táncolok, meg még egyéb bókokat repítenek felém. De a testem nem értékeli az esti táncolást ezért felérve a szobámba egyből kiterültem az ágyamon. Szerintem egyből álomba is merülök.

Az éjszaka közepén egy hangra kelek fel. Ezek pontosabban lépések. Mikor sikerül kinyitnom a szemeimet, egy sötét hajú srác áll a szobám közepén és néz. Először meggyőződöm arról hogy nem képzelődök-e. Egy magas, vékony test alkatú, srác áll ott. A nagy sötétségben nem tudom kivenni az arcát sem. Fogalmam sincs hogy ki ő. Annyira fáradt vagyok hogy a villanyig se tudok elmászni, se a fiúig. Ezért fekszek tovább. Ő látja hogy ébren vagyok ezért az ágyam mellé sétál, és leül az ágyamra, sokat még mindig nem veszek ki az arcából. Az puha kezét végig simítja az arcomon. Majd lassan közeledik az arcom felé, és nem csókol meg hanem a homlokát az enyémhez szorítja. A szeme fekete, és nem is kell több egyből megtudom ki ő, hogy ki képes ilyenkor is eljönni értem a világ másik oldalára. De csak halkan suttogni kezd.

- Annyira látni akartalak, és még csak búcsúzni sem volt időnk, se arra hogy elmond hogy miért mondtad azokat a szavakat, amiket szíved szerint ki se akartál volna mondani... - lassan felülök, ő is leül mellém, a fejét nem mozdítja az enyémtől, nem is engedném. És minden kiszakad belőlem, onnantól kezdve, mikor hazakísért, a veszekedés, és azt követő napok, repülő út, minden egyes rész. Aztán már nem tudok a szemébe nézni, főleg azok után amin keresztül rángattam.

Ekkor felemeli az állam a kezével és megcsókol. Vissza csókolom. Hiányzott az érintése, az ajkai, a csókja, minden porcikája. Szenvedélyesen csókol, az egész testemben a bizsergés folyik át. És nem olyan apró mint, mikor nála voltunk. Ez sokkal nagyobb. Alig bírom visszafogni a tomboló hormonjaimat. De vajon megbocsájtott? Vagy csak nem akarta hogy elkezdjek neki sírni. 

- Sajnálom hogy ilyeneken kellett átmenned miattam - suttogom a szájába.

- Amíg itt vagyok, addig úgy érzem hogy megérte - súgja vissza. - Szeretlek Zoé.

- Szeretlek Seto - mondom és újabb csóközönnel lepi el a számat, és egyszer csak a gravitáció lehúz minket az ágyra. Átkulcsolom a kezemet a nyaka mögött. Ő a derekamnál kulcsolja át a kezeit.

Nem kell pár percnél több és a kezeit a pólóm alá csúsztatja, egészen a melltartómig. Szinte észre sem veszem, de rájövök hogy így nem élvezem a dolgot, ezért leveszem Setoról a pólót. Engedi, sőt segít is benne. Viszont nekem is le kell vennem, a nadrágot már magunktól levesszük. Megint fehérneműbe vagyunk. Valahogy úgy érzem most jön még csak a nagyja.
Seto kerül felülre,és még a számba is érzem a levegő vételét. Mintha a tüdőmből akarná kiszívni a levegőt. Aztán a szemembe néz, mintha csak arra várna hogy megerősítést adjak. Rögtön meg is értem hogy miért. És  elmosolyodok. Remélem ez elég meggyőző. És ez elég is volt, a következő pillanatban Seto a melltartóm kapcsolójával harcol. Látszik hogy nem a legképzettebb, először megpróbálja normálisan megfogni, de csúszkál a keze. Miközben ezzel törődik, és a csókjaival szórakoztat én elnevetem magam, aztán ő is. Végül sikerül neki, ebben a pillanatban a szívem felugrik a torkomban és az összes lepke kiakar szabadulni a hasamból. Remélem nem fog egyet se lenyelni.
Seto lehúzza rólam az alsó részt is, és magáról is.Minden ruha darab az ágyam mellett köt ki. Majd utoljára a szemembe néz. Gondolom " ha bele egyezek, akkor nincs visszaút " féle. De csak gyengéden megcsókolom. Seto mind a két kezét belekulcsolja az enyémbe a fejem mellett mind a két oldalon. Aztán érzem magamban a merev férfiasságát. Először meg sem tudok szólni annyira fáj, de lassan kezdi és óvatosan. Egyre beljebb halad. Közbe próbálja elterelni a gondolatomat ezért a nyakamat puszilgatja és a számra is kapok puszikat és próbál közbe a nyelvemmel játszani. Mikor kezd enyhülni a fájás beljebb csúsztatja, és egyre hamarabb szokom meg az érzést. Mikor eléri a hártyámat és átszakítja, levegőért kapkodok. A fájdalom sokkal lassabban enyhül. Seto közbe próbál segíteni a csókjaival, hogy ne a fájdalomra koncentráljak, de felnyögök. Lassan elkezdi ki és be húzni. Minden rossz érzés ki száll belőlem. Én kerülök felülre, és a diktálom az ütemet. A tempó egyre gyorsabbá váll. Mikor a fájdalom enyhül a végére és a csípőmmel is elkezdek mozogni. A testünk már egyszerre mozog. Már egyre jobban izzadok, és Seto is. A következő pillanatban Seto is elnyögi magát és belém élvez. Szegény nagyon ki van már is merülve. Ezért befejezem. Lefekszem mellé, a mellkasára hajtom a fejem, nyom egy homlok puszit a fejemre és elalszunk össze bújva, miközben lassan magunkra húzzuk a takarót is. Jóéjt Seto.
/BoldogSzületésNapotFanni!/

19.

A próbák utáni délutánok hosszú alvásokkal telnek. Már az álmaimban is üldöz a koncertféle álomkép, ahol elrontom a táncot, kiröhögnek, és ChangJo-ék isszák meg a levét. Gyakorolnom kell, de semmi erő nincs a végtagjaimba. Joe nem kegyelmez velem csak azért mert ChangJo kis húga vagyok. Sőt, jobban rátesz. De mikor elindítja a Be ma girl számot, mindig legyökerezik a lábam a földbe, mindig ő jut eszembe...

- Seto - sírom ki halkan a nevét, eközben az ajtó halk de észrevehető nyikorgásba kezd. Valaki benyit, nincs kedvem beszélgetni, sőt ahhoz sem hogy oda nézzek. Menj ki! Ne gyere be! Ezeket ordibálom magamban, és meg is hallja, nem jön közelebb, kimegy és bezárja az ajtót. Közbe arra gondolok hogy merre lehet, ha felhívnám felvenné? Kinyomná? Hogy van? Ugye nincs semmi baja? Ezektől a kérdésektől még jobban csak a könny cseppek tombolják ki magukat az arcomon keresztül menő úton, ami agy ágy párnái között ér véget. Mellé akarok bújni. Érezni akarom az illatát. Mint akkor. Na igen, szép is volt az a pár nap.

De az ok hogy miért szerettem olyan hamar belé? Elképzelhetetlen. Minden olyan gyorsan történt. Hamar véget értek. Miért engedtem meg neki azt amit? Hogy tudott így elcsábítani? Olyanokat hoz ki belőlem, aki valójában nem vagyok. Vajon eddig hány lány esett így a csábításába? Vagy csak én voltam az egyetlen buta liba? Most is egy másik lányt fűz? Amióta eljöttem, vajon gondolt rám? A sok kérdés. Annyi kérdésem van, választ viszont nem kapok. Nem érek ezekkel semmit.
Sötétedik. A következő pillanatban azon kapom magam hogy Niel feljön a szobám elé, bekopog és beszól hogy vacsora. Nem adtam ki valami érthető választ ezért bejön. Látja hogy sírtam. Az egész arcomon látszik. Aggódva a homlokomra teszi a kezét. Tudja hogy ha megkérdezné miért sírok akkor kit mondanék. Nem próbál felállítani, hoz egy nedves anyagot és a homlokomra teszi. Sokkal jobb. Olyan jó hideg, hogy egyből lehűt. Hogy megnyugtassam hogy most már jobb, rá mosolygok és bólintok egyet, hogy köszönöm. Az ajtó mellé áll, vissza mosolyog.
- Szólok a fiúknak hogy nem sokára jössz, de siess - bezárja maga mögött az ajtót, én meg fordítom az anyagot a homlokomon és felülök. Az érzés elég kellemetlen, egyből megszédülök. Meg mosom az arcom, a szemem még kicsit piros szóval nem tudok mit tenni de le kell mennem. Megindulok a lépcsőkön, belépve a konyhába, ezernyi finom illat fogad. A hasam egyből elkezd morogni, és elgondolkozok azon hogy mióta nem ettem. A fiúk köszöntenek egy aranyos " siess már, kilyukadunk " megszólítással. Több se kellett egyből leültem YoungJae és ChangJo közé. Az ételek már tálalva voltak, hogy mióta van a tányéromon négyszer akkora adag vacsora amennyit megtudok enni azt nem tudom. De hogy ma este hízni fogok vagy 10 kilót, na az biztos.
Vacsora után mindenki a nagyra nőtt hasát simogatja. A fiúk jobbra-balra dobálják az idiótábbnál idiótább beszólásokat, vicceket. Páron még én is elmosolyodok. Aztán valaki témába hozza azt amit szívesen elkerültem volna ma este.
- Na és hogy ment a tánci-tánci? - kérdezi gúnyolódva C.A.P. - Képzelem milyen lassan haladhattok ha te tanítod be neki a koreográfiát - mondja nevetve Joenak célozva az egészet.
- Hidd el sokkal jobban haladunk mint ha te tanítanád - vág vissza L. Joe. - Csak van egy dolog amit nem értek - fordul felém, majd utána a többiek is. - Amikor elindul a Be ma girl szám akkor mindig elrontja az elejét. Mintha elfelejtené az egészet. Vagy mintha nem tudná mozdítani a lábát - Vajon miért? Pont ennél a számnál. Irónia. Mindig megtalál. De valamit füllentenem kell, hogy azt gondolják felesleges aggódni emiatt. Mert lényegében az is.
- Csak hirtelen nem mindig jut eszembe a tánc, de begyakorlom és minden rendben lesz - nyugtatom meg őket, és látom hogy el is hiszik. A fiúk még nevetnek egymáson, viccelődnek L.Joeval. Közben néha YoungJae és ChangJo megszólít hogy egyek. Alig pár harapást sikerül ejtenem a vacsorámon. Úgy érzem a gyomrom háromszor kisebb lett az elmúlt pár órában. Mikor ChunJi és Ricky feláll az asztaltól hogy végeztek, velük én is megyek, így talán nem olyan feltűnő hogy alig ettem pár harapást. Ekkor .Joe hirtelen feláll és felteszi a nagy kérdést.
- Zoé most nincs kedved táncolni egyet? - döbbenten nézek rá hogy még most is csak táncolna, a többiek is kíváncsian figyelik a reakciómat. Egyszerűen egy szerény bólintással válaszolok.
- Erre kíváncsi vagyok - pattan fel az asztaltól C.A.P.
Az egész csapat levonul a táncterembe és L.Joe elindítja a zenét, a To You-t dinamikusan végig táncolom, és amikor már csak pár másodperc választ el attól hogy elinduljon a Be ma girl szám arra gondolok hogy ne szabad lefagynom, koncentrálnom kell főleg hogy a közönség elfoglalta a ki és be járatot. El indul a zene, nem ragadok le, egyből kapcsolok, L.Joeval egyszerre lépünk, szinte egyszerre vesszük a levegőt is. Minden lépést kitáncolok. A szám kezd elhalkulni, kezdek fellélegezni. Sikerült. De nem kapcsolhatok ki mert mindjárt következik az I Wanna Love szám. L.Joe el illusztrálja a beszélgetést a közönséggel, nekem addig lesz időm inni 1-2 kortyot és beállni a helyemre. De egy csengőszóra leszek figyelmes. Niel int hogy kinyitja az ajtót, mit folytassuk csak. Hát indul is a zene mert L.Joe befejezte az illusztrálást.

*Niel*

Szinte már futok az ajtóhoz, hogy visszatudjak érni a tánc végére. A személynek a keze nagy el képzelésemmel hozzá ragad a csengőre. Egy kicsit nagy lendülettel kinyitom az ajtót. Nem számítok rá, bárki másra, de ő rá nem. Mit keres itt?
- Mit keresel te itt? - kérdezem eléggé közömbösen. Mikor meglátom átfut a fejemen az összes kép ami vele kapcsolatos. Már valahogy annyira nem szimpatikus a srác. Elég ellenszenvesnek tűnik. Tulajdonképpen magam sem tudom miért teszem ezt.
- Hol van? Látni szeretném - mondja és már rohanna is be, de nem engedem.
- Nélküled is elég boldog. Miért vagy itt?
- Ezt meg kell beszélnem vele - ismételten rontana be de nem hátrálok. Nem engedem be. Hogy miért? Nem bírom. Zoénak is ez lesz a legjobb.
- De nem itt. Hagyd békén. Viszlát - és rázárom az ajtót, majd futok hogy lássam még a táncot. De a srác nem adja fel könnyen ezért még kopogja a magáét. De nem fordulok vissza, megyek egyenes vissza a táncterembe. A többiek érdeklődnek hogy ki volt az, de csak biccentek hogy senki érdekes. Végül is nekik nem valami érdekes. Aztán el indul a Miss Right szám.

18.

Szombat kora reggel a banda indulásra kész van, mindenki bepakolta azt ami hozni akar. Egy kocsi van ránk a ház előtt. Az előző napokban még YoungJae pár órákra feljárt Zoéhoz hogy lenyugtassa a hősszerelmessel kapcsolatban. Szerencsére nem tudnak arról a dologról, mikor bejött hozzám, és kaptam tőle egy öklöst. Zoénak felkavaró lenne, nem értené, és csak rosszabbítaná a helyzetet, de hallottam hogy Seto nem adja fel és még próbál vele kapcsolatot létrehozni, de nem tud. Mert egy igazi tapló vagyok. El kell neki mondanom, hogy féltékeny voltam. De erre legközelebb a repülő úton következhet sor, vagy a fellépés után. De az már túl késő lenne, szóval marad a repülő út. Mindent el kell neki mondanom, ennyit megérdemel, még ha ezért meg is fog utálni. Hamar a reptérhez érünk, a gépre felszállva YoungJae Niel mellé ül, én meg Zoé mellé, az izgulási ráncok csak úgy futkosnak az arcán.

ChangJo

- Ennyire izgulsz?

- Nem kicsit, még sose voltam fellépésen, és azt se tudom mit kéne csinálnom. Mert énekelni nem tudok az fix. Te vagy az énekes.

- Majd táncolsz. Nem mint háttér táncos hanem... érted. Elől leszel, hogy mindenki lásson, a koncert végén bemutatlak a közönségnek.

- Sokan lesznek ott?

- Nem tudom, elvileg ezer körül - mondom nyugodtan, számomra ez nem igazán nagy szám a megszokottakhoz képest.

- Ja.. csak?! - fújja ki a levegőt elég idegesen.

- Nyugi... melletted leszek - biztatom és rám mosolyog. - De mondanom kell valamit.

- Micsodát? - fordul felém elég kérdőn, mert látja hogy eléggé húzom a szám.

- Sajnálom ezt az egészet. Tudom szörnyű testvér vagyok. De .. féltékeny voltam. Tudom elmentem hosszú időre, és neked kéne rám haragudnod, és nem nekem kéne véget venni a boldogságodnak mert elmentél pár órára... Csak most kaptalak vissza és nem akartalak elveszíteni, én akarlak boldoggá tenni, és amikor otthagytál miatta, arra gondoltam hogy már késő. Remélem megtudsz bocsájtani.

- Féltékeny... voltál?

- Igen - bólintok.

- Ezt nem hiszem el - mondja csalódottan - mindig a húgod voltam, az is maradok, pont most jött rá ez az egész? Beszélnem kell Setoval! - állna fel egyből, de meg fogom a csuklóját - Mi az?

- Nagyon haragszol?

- Most inkább had hívjam fel - és már rohan is ki a mosdó felé. Megvakarom a fejem és a tenyerembe temetem az arcom. Ezt elrontottam suttogom.

Pár perc múlva, Zoé kicsit ideges arccal siet a helyére. Arra gondolok hogy ez a reakció miattam van-e?

- Be...széltél vele? - kérdezem halkan.

- Nem. Ki van kapcsolva - sóhajt egy nagyot.

- Sajnálom ezt az egészet.

- Mindegy. Csak mielőtt intézkedtél volna, vagy akármi, inkább meg beszélted volna velem. Meg értettem volna. De nem is akarok erről beszélni inkább - néz rám komoran, majd a fejére veszi a fejhallgatót, bekapcsolja a zenét, és csak az ablakon bámul ki. Szörnyen érzem magam, főleg hogy igaza van, elmondhattam volna. De nem tettem. Most még jobban haragszik. Ötletem sincs mit csináljak. 

A repülő út alatt többször is elalszok. Ha felkelek Zoé vagy az ablakot bámulja fejhallgatóval, vagy ő is elalszik. Mögöttünk a fiúk is el csendesednek, gondolom ők is elaludnak. Pár óra elteltével a gép végre a talajt súrolja. Mindenkit felkeltek, Zoé még morcos. A fiúk meg teljesen megkergülnek.

A repülő téren a fiúk várnak ránk, egyből észrevesznek és odajönnek hozzánk. 

Nielel rögtön kezelünk velük, és rajtam a sor hogy bemutassak mindenkit mindenkinek.

ChunJi

- Ő itt a húgom Zoé, a szöszi meg YoungJae -  a fiúk körbe köszönnek YoungJae-vel és a mutogatás ismét nekem marad. Mivel közvetlen mellettem áll ChunJi ezért vele kezdem. - Szóval a másik szöszi ChunJi. Mellette közvetlenül a fekete hajú srác Ricky. - Majd egyet lépek a többi fiú felé, mert ők nem valami lelkesek. - A hullámosabb hajú srác, aki állandóan magát bámulja, ő L.Joe.

- Mert túl jól nézek ki - erre Zoé elmosolyogja magát.

- Hagyjuk már - szól közbe ChunJi. 

- De miért pont L.Joe? - kérdezi Zoé elég értetlenül.

- Miért ne? - kérdez vissza.

- Én csak Joenak foglak hívni - jelenti határozottan mosolyogva.

- Én meeeeeg - nyújtja el a mondatot, és azt akarja elhitetni velünk hogy gondolkozik - Zoinak.

- Nekem meg felel - mondja nyugodtan.

- Na jó, és a hatodik emberünk C.A.P. - általában ő kapja a rapperes részt.

- Nagyon örülünk - mondja Zoé YoungJae helyében is.

Elindulunk a szállásunkhoz, és nem csalódok tényleg egy elég pofás helyre raktak minket.

*Zoé*

Ez a szálloda valami csodálatos hely. Vajon ők mindig ilyen helyekre utazgatnak?

- Hány napunk van még a koncertig?  - kérdezem.

- Másfél hét - mondja Joe. Mikor felfogom a választ a szívem a torkomba ugrik és úgy érzem a gyomrom is forog. - Szóval készülj, ma délután elkezdjük a próbákat - Hogy ma??? Ez így nem járja.

Délutánig sikerült megtalálnom a szobámat, ami elég otthonos. Semmi túlfecsérelt vagy ki csicsázott dolog. Ki pakolok és elmegyek lezuhanyozni. Felveszek egy kényelmes ruhát amibe tudok jól mozogni. Nagy önbizalmat öntök magamba, annyira hogy elmerjek indulni a táncterem felé. De ők kitudja mióta táncolnak, és ha kifognak nevetni, mert béna vagyok? De annyira izgulok, és arra is van garancia hogy nem vagyok béna. Gyerünk. 

Ezzel a lendülettel fogom magam és kijutok a szobámból, na és hogy hova tovább? HOL A TÁNCTEREM? Még jó hogy Joe pont arra sétál mert sohase találnám meg a termet. Két emelettel lejeb megyünk és egy hatalmas terem tárul ki.

- Többiek? - kérdezem elég halkan.

- Nincsenek?! - mondja olyan hangon mintha ezt tudnom kellett volna. 

- Hány zenét fogtok előadni a koncerten?

- Nem sokat, vagy négyet.    

- Négyet? Négynek kell megtanulnom a koreográfiáját? - csodálkozok, azért az egy kicsit sok nem? Főleg másfél hét alatt.

L.Joe

- Nyugi nem bonyolultak, lesznek köztük 1-2 perc szünetek is, mert közbe mondanunk kell egy csomó dolgot a közönségnek.

- És melyik négy számra kell megtanulnom a táncot?

- A To you, Be ma girl, I wanna love, Miss right - mikor meghallom  a Be ma girl címet egyből Seto jut az eszembe, de kizökenek mert Joe elindítja a zenét és meghallom a  To you számnak a dallamát.

Először megmutatja a táncot, és tényleg nem bonyolult, csak gyors. De ha lassan összerakod a fejedbe teljesen egyszerű.

- Akkor kezdhetjük? - kérdezi elég nagy mosollyal a száján.

- Rajta - állok mellé és lassan elkezdem lemásolni a mozdulatait és megjegyezni. Akkor kezdődjön.

17.

- Zoé... - suttogjuk egyszerre... YoungJae kipattan a kasszagép mögül és oda rohan hozzá. És rögtön magához ölelte. Én a földbe gyökereztem. Mozdulni se tudtam. Még mindig azért sír amit mondtam neki? Ilyen lelkiismerettel kéne majd így itt hagynom, hogy ezt látom? Ekkor elszakad a fonal bennem és kitépem a gyökereket a lábamból és oda sietek hozzá. YoungJae lassan elengedi hogy én is tudjak vele pár szót váltani.
- Miért jöttél ide? - kérdezem meglepődve...
- El a-kartam mon-dani... - szipog. Próbálom lenyugtatni hogy normálisan tudjon levegőt venni.
- Jól van, nyugi - mondom. Beletelik egy kis időbe amíg lenyugszik. Aztán vesz egy nagy levegőt és minden kiszalad a száján.
- Szakítottam Setoval, és azért jöttem ide hogy elmondjam hogy fontosabb vagy nekem mint ő, és nem akarom hogy megint elhagyj - hadarja, és a könnyek megint kigördülnek a szeméből. Betegre sírja magát. Nem bírom, egyből magamhoz ölelem. Elég nagy s.ggfejnek érzem most magam. Ha elmentem volna megint neki kellett volna rám haragudnia... itt hagytam 8 évre, most megint elakartam menni, ő meg pár órára hagyott itt..

*Zoé*

Erősen a karjai közé zár, olyan meleg és kellemes. Örülök hogy visszakaptam. Percekig ilyen csendben ülünk majd ChangJo megtöri a csendet.
- Nem hagylak el... - felnézek rá a könnyes szemeimmel és mosolyra gördül a szám - De lesz egy fellépésem New Yorkba pár nap múlva, és mivel nyertem egy fogadást, jössz velem.
- Hogy én? Nem York? -  fut át az összes gondolat a fejemen... akkor mindent itt kell hagynom.... - És utána visszajöhetek ide?
- Visszajövünk - mondja, és minden nyugtalanságom elszállt, kivéve hogy fel kell lépnem. Még is mivel? Nem tudok énekelni. Úristen. De egyenlőre ennyivel megnyugszom. - Menj haza pihenni, majd este beszélünk.
- Ne maradjak itt?
- Nem kell, menj, tudom hogy rád fér egy hosszú-hosszú alvás - mondja elhúzva a mondatot, de most hogy így felhozta, igen, rám fér.
- Elkísérjelek? - kérdezi mosolyogva YoungJae.
- Nem fog szemet szúrni hogy nem dolgozol? - kérdezem meglepődve.
- Majd ChangJo kitalál valamit - mondja nyugodtan, és nem utasítom vissza és elindulunk hozzánk.
Betoppanva hozzánk elindulok a szobám felé, és rá akarok dőlni az ágyamra, annyira fáradt vagyok és sietek befele hogy a cipőmet se vettem le. YoungJae-nak még eszébe van, így lekapja magáról és utánam jön mosolyogva. - Legalább a cipőt levehetted volna - megfogja az egyik kezével a bokámat és leveszi a jobb lábamról a cipőmet, majd a bal lábamnál is ezt megcsinálja. Kiviszi a cipőimet és visszajön. Leül az ágyam szélére és megvárja míg elalszom.

*ChangJo*

Pár-pár percenként jön felém egy vevő hogy rendeljen valamit, de sok minden nem történik. Kinyitódik az ajtó és egy fekete hajú srác lép be rajta, rögtön felismerem a járását, arc vonásait. Néhány másodperc alatt próbálom összerakni a fejemben hogy mit kereshet itt, de mire akármi is kirakódna a fejemben, a kassza elé lép és belekezd.
- Mit mondtál Zoénak? - kérdezi és mélyen a szemembe ássa a tekintetét.
- Mi közöd van hozzá? - mondom elég nagyképűen. Ha kiderülne minden akkor tuti nem hagyná békén Zoét, és nekem kéne elindítanom más merre.
- Szakított velem, ma reggel, és hallottam hogy sírt, biztos vagyok benne hogy megbántottad. Mit mondtál neki? Milyen testvér vagy te? A húgod boldog, és neked az fáj hogy nem miattad?

- Ember ezt most fejezd be - ilyen mondatokkal nem is kell sokáig várnia az arrébb igazításra. - Most is boldog. És nem fogom azt végig nézni ahogy elveszed tőlem a saját húgomat - lépek ki a kassza mögül és elé állok. A szikrák megint feltűntek. Niel  nem akarja ezt végig nézni ezért oda jön mellénk hogy ha történne valami megakadályozza.
- Én veszem el? És hány éved volt arra hogy foglalkozz és törődj vele? Ennyire önző nem lehetsz. Csak saját magadra tudsz gondolni? Miért nem hagyod hogy boldogok legyünk?
- Nem is ismered! Alig ismeritek egymást két napja de dobáljátok egymásnak azokat a szavakat hogy "Szeretlek!". Mintha olyan könnyű lenne ezt mondani.
- Miért nem bírod elismerni hogy még ha kevés volt az idő is, mi bele szerettünk a másikba? Miért nem adsz egy esélyt arra hogy megmutassam tényleg szeretem? Nem fogom megbántani.
- Nem érdekel. Hétvégén eljön velem New Yorkba. Híressé teszem, nálad 1000x jobb srácot fog találni, és szeretni fogja - hagyja el ez a mondat a számat, de amint elhagyja meg is bánom. Igaza van, de nem ismerem be, túl gyenge vagyok hozzá, ezért Seto dühében ökölbe szorítja a jobb kezét és egy íves ütéssel elkap. Niel amint észbe kap lefogja. Én az arcomra teszem a kezem. Égető fájdalom járja át másodpercek alatt, az agyamon is átvillan hogy nem kis erő rejlik a srácban. De nem érdekel. Azzal fogja magát és elmegy. Utána Niel odajön hozzám, felsegít majd megrázza a fejét hogy nem kellett volna mondanom azt amit, és visszalép a kassza mögé mintha nem történt volna semmi, de az épületbe lévő vevők, mind végignézték a jelenetet. Hátra megyek hogy meg mossam az arcomat. Átgondolva nem értem hogy lehetek még itt, nem értem miért nem tépett még szét a bűntudat. De már csak pár nap, és minden jobb lesz. Remélem. Sajnálom Zoé.