2013. március 10., vasárnap

18.


Szombat kora reggel a banda indulásra kész van, mindenki bepakolta azt ami hozni akar. Egy kocsi van ránk a ház előtt. Az előző napokban még YoungJae pár órákra feljárt Zoéhoz hogy lenyugtassa a hősszerelmessel kapcsolatban. Szerencsére nem tudnak arról a dologról, mikor bejött hozzám, és kaptam tőle egy öklöst. Zoénak felkavaró lenne, nem értené, és csak rosszabbítaná a helyzetet, de hallottam hogy Seto nem adja fel és még próbál vele kapcsolatot létrehozni, de nem tud. Mert egy igazi tapló vagyok. El kell neki mondanom, hogy féltékeny voltam. De erre legközelebb a repülő úton következhet sor, vagy a fellépés után. De az már túl késő lenne, szóval marad a repülő út. Mindent el kell neki mondanom, ennyit megérdemel, még ha ezért meg is fog utálni. Hamar a reptérhez érünk, a gépre felszállva YoungJae Niel mellé ül, én meg Zoé mellé, az izgulási ráncok csak úgy futkosnak az arcán.
ChangJo
- Ennyire izgulsz?
- Nem kicsit, még sose voltam fellépésen, és azt se tudom mit kéne csinálnom. Mert énekelni nem tudok az fix. Te vagy az énekes.
- Majd táncolsz. Nem mint háttér táncos hanem... érted. Elől leszel, hogy mindenki lásson, a koncert végén bemutatlak a közönségnek.
- Sokan lesznek ott?
- Nem tudom, elvileg ezer körül - mondom nyugodtan, számomra ez nem igazán nagy szám a megszokottakhoz képest.
- Ja.. csak?! - fújja ki a levegőt elég idegesen.
- Nyugi... melletted leszek - biztatom és rám mosolyog. - De mondanom kell valamit.
- Micsodát? - fordul felém elég kérdőn, mert látja hogy eléggé húzom a szám.
- Sajnálom ezt az egészet. Tudom szörnyű testvér vagyok. De .. féltékeny voltam. Tudom elmentem hosszú időre, és neked kéne rám haragudnod, és nem nekem kéne véget venni a boldogságodnak mert elmentél pár órára... Csak most kaptalak vissza és nem akartalak elveszíteni, én akarlak boldoggá tenni, és amikor otthagytál miatta, arra gondoltam hogy már késő. Remélem megtudsz bocsájtani.
- Féltékeny... voltál?
- Igen - bólintok.
- Ezt nem hiszem el - mondja csalódottan - mindig a húgod voltam, az is maradok, pont most jött rá ez az egész? Beszélnem kell Setoval! - állna fel egyből, de meg fogom a csuklóját - Mi az?
- Nagyon haragszol?
- Most inkább had hívjam fel - és már rohan is ki a mosdó felé. Megvakarom a fejem és a tenyerembe temetem az arcom. Ezt elrontottam suttogom.
Pár perc múlva, Zoé kicsit ideges arccal siet a helyére. Arra gondolok hogy ez a reakció miattam van-e?
- Be...széltél vele? - kérdezem halkan.
- Nem. Ki van kapcsolva - sóhajt egy nagyot.
- Sajnálom ezt az egészet.
- Mindegy. Csak mielőtt intézkedtél volna, vagy akármi, inkább meg beszélted volna velem. Meg értettem volna. De nem is akarok erről beszélni inkább - néz rám komoran, majd a fejére veszi a fejhallgatót, bekapcsolja a zenét, és csak az ablakon bámul ki. Szörnyen érzem magam, főleg hogy igaza van, elmondhattam volna. De nem tettem. Most még jobban haragszik. Ötletem sincs mit csináljak. 
A repülő út alatt többször is elalszok. Ha felkelek Zoé vagy az ablakot bámulja fejhallgatóval, vagy ő is elalszik. Mögöttünk a fiúk is el csendesednek, gondolom ők is elaludnak. Pár óra elteltével a gép végre a talajt súrolja. Mindenkit felkeltek, Zoé még morcos. A fiúk meg teljesen megkergülnek.
A repülő téren a fiúk várnak ránk, egyből észrevesznek és odajönnek hozzánk. 
Nielel rögtön kezelünk velük, és rajtam a sor hogy bemutassak mindenkit mindenkinek.
ChunJi
- Ő itt a húgom Zoé, a szöszi meg YoungJae -  a fiúk körbe köszönnek YoungJae-vel és a mutogatás ismét nekem marad. Mivel közvetlen mellettem áll ChunJi ezért vele kezdem. - Szóval a másik szöszi ChunJi. Mellette közvetlenül a fekete hajú srác Ricky. - Majd egyet lépek a többi fiú felé, mert ők nem valami lelkesek. - A hullámosabb hajú srác, aki állandóan magát bámulja, ő L.Joe.
- Mert túl jól nézek ki - erre Zoé elmosolyogja magát.
- Hagyjuk már - szól közbe ChunJi. 
- De miért pont L.Joe? - kérdezi Zoé elég értetlenül.
- Miért ne? - kérdez vissza.
- Én csak Joenak foglak hívni - jelenti határozottan mosolyogva.
- Én meeeeeg - nyújtja el a mondatot, és azt akarja elhitetni velünk hogy gondolkozik - Zoinak.
- Nekem meg felel - mondja nyugodtan.
- Na jó, és a hatodik emberünk C.A.P. - általában ő kapja a rapperes részt.
- Nagyon örülünk - mondja Zoé YoungJae helyében is.
Elindulunk a szállásunkhoz, és nem csalódok tényleg egy elég pofás helyre raktak minket.

*Zoé*
Ez a szálloda valami csodálatos hely. Vajon ők mindig ilyen helyekre utazgatnak?
- Hány napunk van még a koncertig?  - kérdezem.
- Másfél hét - mondja Joe. Mikor felfogom a választ a szívem a torkomba ugrik és úgy érzem a gyomrom is forog. - Szóval készülj, ma délután elkezdjük a próbákat - Hogy ma??? Ez így nem járja.
Délutánig sikerült megtalálnom a szobámat, ami elég otthonos. Semmi túlfecsérelt vagy ki csicsázott dolog. Ki pakolok és elmegyek lezuhanyozni. Felveszek egy kényelmes ruhát amibe tudok jól mozogni. Nagy önbizalmat öntök magamba, annyira hogy elmerjek indulni a táncterem felé. De ők kitudja mióta táncolnak, és ha kifognak nevetni, mert béna vagyok? De annyira izgulok, és arra is van garancia hogy nem vagyok béna. Gyerünk. 
Ezzel a lendülettel fogom magam és kijutok a szobámból, na és hogy hova tovább? HOL A TÁNCTEREM? Még jó hogy Joe pont arra sétál mert sohase találnám meg a termet. Két emelettel lejeb megyünk és egy hatalmas terem tárul ki.
- Többiek? - kérdezem elég halkan.
- Nincsenek?! - mondja olyan hangon mintha ezt tudnom kellett volna. 
- Hány zenét fogtok előadni a koncerten?
- Nem sokat, vagy négyet.    
- Négyet? Négynek kell megtanulnom a koreográfiáját? - csodálkozok, azért az egy kicsit sok nem? Főleg másfél hét alatt.
L.Joe
- Nyugi nem bonyolultak, lesznek köztük 1-2 perc szünetek is, mert közbe mondanunk kell egy csomó dolgot a közönségnek.
- És melyik négy számra kell megtanulnom a táncot?
- A To you, Be ma girl, I wanna love, Miss right - mikor meghallom  a Be ma girl címet egyből Seto jut az eszembe, de kizökenek mert Joe elindítja a zenét és meghallom a  To you számnak a dallamát.
Először megmutatja a táncot, és tényleg nem bonyolult, csak gyors. De ha lassan összerakod a fejedbe teljesen egyszerű.
- Akkor kezdhetjük? - kérdezi elég nagy mosollyal a száján.
- Rajta - állok mellé és lassan elkezdem lemásolni a mozdulatait és megjegyezni. Akkor kezdődjön.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése