Egész este egy szemhunyásnyit sem aludtam. Annyira izgulok. A tegnapi próbákon még mindig elrontottam a mozdulat sort. Egy hülye mozdulat sort! Mi benne olyan nehéz, hogy nem tudom megcsinálni? Fejben már rég megtudtam volna de a testem leragad. Félek.
Kora reggel van, mindenki sürög-forog. Én meg? Az ágyat nyomom. Erőm sincs felkelni. De bejön ChangJo és YoungJae, ha akarom, ha nem felállítanak és segítenek felkelni mert mindjárt indulunk. Rám kell figyelniük mert nem vagyok képes felkelni, miközben nekik is tuti van még dolguk, szóval erőt veszek magamon, kihúzom magam, kihessegetem őket és elkezdek öltözni. Kocsival megyünk de inkább melegen felöltözök.
Út közbe elfoglalom magam, visszaalszok és a fülemre egy fejhallgatót rakok és zenét hallgatok. A többiek nagy része is ezt csinálja, vagyis a vissza alvós részt. YoungJae direkt mellém ült mielőtt elindultunk, és állandóan nyugtató mosolyokkal néz felém. Beválik. Leveszem a fejemről a fülest és elkezdünk beszélgetni.Pár óra múlva oda is érünk a koncert helyszínéhez. Először nem értem hogy miért kell 3-4 órával a koncert előtt ott lenni. De most már értem. C.A.P még nyírni akar a hajából, nem is keveset. Mi addig beülünk az öltözőkbe, és meg reggelizünk, mert valahogy eddig nem volt rá időnk.
Másfél óra múlva C.A.P bejön az öltözőbe majdnem hogy kopasz fejjel. Szőkés haja van, de két oldalt kék. Nagyon furcsa elsőre. De nem értem miért vágatta le, a hosszabb haj szerintem neki jobb volt.
- Miért vágattad le? - kérdezem, mert most már nagyon érdekel.
- Mert ez a kedvenc számom a négy közül, rengeteg minden történt amíg ezt a klippet forgattuk.
- Nem sajnálod ezért a hajad? - Mármint olyan jó hosszú volt, nem kis idő amíg megnő meg ilyenek.
- Egy kicsit. De valahogy úgy érzem megéri - mosolyog rám. Vajon mik történhettek a klip forgatása alatt? Egy lánynak lehet köze hozzá? Nem tudom. De talán jobb nem faggatni - Neked tetszik?
- Ühüm - bólogatok aranyosan. Hisz mi mást mondhatnék? Meg tényleg jó, csak a megszokottól "kicsit" eltérő. De meg birkózok vele.
Egy fél óra múlva mindenki összekapva és felkészülten gyakorolja a lépéseket, szövegeket és egyebeket. De bennem akkora az ideg hogy fel nem bírok állni.
- Rossz nézni - ül le mellém YoungJae.
- De annyira félek, a mozdulat sor... - hebegem..
- Minden rendben lesz... melletted leszek, ha elrontod, ha nem. Bízz már magadban.
- De volt egy álmom... - kezdem.
- Felejtsd el! Ez a valóság, ez nem álom, sikerülni fog - mondja ezt ellenállás nem tűrő hangon. Én ránézek és csak mosolyogni tudok. Ez a két mondata annyi önbizalmat adott hogy szinte képes lennék kiállni énekelni is. Pedig nem is tudok. De azt tudom hogy sokat köszönhetek YoungJae-nek, és ki fogom táncolni a mozdulat sort! Köszönet képpen megölelem és egyből felpattanok és elindulok öltözni. Hamar megvagyok, mikor megnézem magam a tükörben, rápillantok a ruhára.Egy barna kalap, rajta egy fehér csík. Felsőnek egy rózsaszínes-kékes póló, mintha valami vattacukor felhők úszkálnának. Rajta egy kék öltöny féleség. Az ujját kicsit felhúzva hordom, és egy elég rövid farmer nadrág ami elég zavaró mert a pálcika vékonyságú lábaimat teljesen kiemeli. Legutolsónak pedig egy barna de egyszerű szandál. De ezek ellenére is tetszik. Az anyaga puha és jól szellőzik, és jól áll. Problémák nincsenek. Mikor kezdek beleszeretni a tükörképembe a sminkes elkezd velem - majdnem hogy - ordibálni hogy miért nem vagyok még ki sminkelve. Így rohannom kell hogy ki tudjanak sminkelni.Egy óra és kezdünk. A jegyszedők már kezdenek beállni a helyükre, a zenét és a fényt szerkesztők (?). A lényeg hogy mindenki a helyére állt. Én meg kezdem újra érezni a reggeli ízét. A smink felrakása után úgy érzem plusz 5 kilóval több van rajtam. Csoda ha nem fogom megfejelni a padlót. Próbálom megszokni a sok alapozót,szemfestéket és minden egyebet amíg a hajammal babrálnak. Hátul összefogják a hajam, az alját begöndörítik, így gyönyörű göndör tincsek hullanak a vállamra. Az összhatás gyönyörű, pedig ilyet ritkán mondok. A következő másodpercben a fiúk menedzsere beordibálja hogy 15 perc. A torkomba ugrik a szívem, úgy érzem hogy megfulladok. Mielőtt végleg kétségbeesnék L.Joe meg jelenik mögöttem.
- Gyönyörűen festesz - mondja mosolyogva. Úgy érzem el pirulok. Elég régen mondtak ilyet rám.
- Köszönöm, de ... te se panaszkodhatsz ... jól kicsípted magad - mosolygok.
- Nem hagyhatom hogy jobban nézl ki nálam.
- Versenyezni is akarsz?
- Úgyis nyernék - és elnevetem magam. Ezt kihívásnak veszem, az arcába dobom az összefogott coffomat. - Köszi - nevet fel. Aztán valaki hírtelen meg fogja mindkét oldalról a vállát.
- Bocs, de még én is akarok vele beszélni.
- Persze - És L.Joe már el is kanyarodik, de előtte még egy kacsintást észrevettem a szemében.
- Nyugodj meg, ő az én húgom - mondja mosolyogva. Majd rám is vet egy pillantást - Eszméletlenül nézel ki, akár egy modellnek is elmehetnél.
- Az már túlzás. A kis ropi lábaimmal együtt hamar kirúgnának - nevetek.
- Én a szád miatt aggódnék inkább.
- ChangJo ... én nagyon félek, az az önbizalom amit alig egy órája kaptam, szinte eltünt mind. Ha bele gondolok hogy akár több ezer arc bámulhat meg egyszerre, mikor elrontom a mozdulat sort, kinevetnek, szégyent hozok rátok, hogy ilyen szerencsétlen táncost szedtetek össze.
- Ez természetes hogy félsz. Mikor nekem volt az első fellépésem velem is ez volt. Csak egy szövegrésznél. Már nem is emlékszem hogy akkor melyik számot énekeltem de nem tudtam az utolsó pár sort. Állandóan elfelejtettem, de kint a színpadon, arra gondoltam hogy itt vagytok mellettem és támogattok, akár elrontom, akár nem. És tudod mi lett?
- Mi?
- Kiénekeltem. A lányok sikongattak, meg még az a pár fiú is ordibált valamit. De a lényeg hogy miattatok sikerült.
- Akkor nekem is menni fog - mondom teljesen határozottan. Ha neki is ment nekem is fog. Ott lesz mellettem. Nem fogom elrontani, mert nem leszek egyedül.
Sorba állunk a színpad mellett, hallom ahogy a közönség tombol, annyira várják a fiúkat. A fiúk menedzsere felmegy a színpadra, nagy sikoltozások visszhangzanak. Nem tisztán értem amit mond, de nagyon jól pörög a nyelve, a lányok sikoltozása nem fagy alá. Azt az egy mondatát tisztán értem mikor elárulja hogy a fiúkkal itt lesz egy különleges vendég, aki most először lép velük színpadra - és lehet hogy utoljára - fejezem be magamba. Fogalmam sincs hogy lesz a több alkalom erre, most csak ez az egy fellépése számít.
Először a fiúk futnak fel, és ha eddig azt hittem hogy nagy volt a hangzavar akkor most rájövök hogy tévedtem. A nagy sikolyoktól szinte kiszakad a dobhártyám. Amíg a fiúk mosolyogva üdvözlik a rajongókat addig a táncosoknak van idejük beállni a tánchoz. Aztán elkezdődik. Még egy utolsó nagy levegő és kezdünk. Ki ... és be.
A lány el sétál ChunJi mellett is, játsza a "hűvös vagyok veled" lányt. A táncrésznél az a rész jön ahol megint az összes lányt sikoltozásnak kényszerítik. A fiúk lefele hullámozva a kezüket a férfiasságukhoz csúsztatják. Aztán következik a refrén, valamiért ez a kedvenc részem, talán mert ennél a résznél a koreográfiában Niel nem nyomul reménytelenül a lányra, ő "elhagyott szexi fiúként" énekli a részeit, ergo majdnem hogy a fiúk mellé táncolom magam, vagy mert Niel énekli és a hangja elképesztő. Főleg mert nem egyszer énekli el. Amint elénekli már azonnal ismétlés van. A dalban is beleszerettem ebbe a refrénbe. Aztán megint jön a "huuuu huuu To You now" rész. Végül ChunJi és Niel "elhagyott szomorú fiúcskás" éneklése váltakozik. Majd L.Joe oda megy ChunJihoz mint egy kemény srác, és elkezdi rappelni a szövegrészét. Eddig valamiért azt hittem hogy ezt a rész C.A.P mondja, a próbákon fel se tűnt hogy ez nem ő. De ChangJo nem azt mondta hogy C.A.P-é a rapperesebb szöveg? De nem járhat ilyeneken állandóan az eszem... koncentrálnom kell. De mikor lenézek a közönség soraiba meg látom őt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése