19.

A próbák utáni délutánok hosszú alvásokkal telnek. Már az álmaimban is üldöz a koncertféle álomkép, ahol elrontom a táncot, kiröhögnek, és ChangJo-ék isszák meg a levét. Gyakorolnom kell, de semmi erő nincs a végtagjaimba. Joe nem kegyelmez velem csak azért mert ChangJo kis húga vagyok. Sőt, jobban rátesz. De mikor elindítja a Be ma girl számot, mindig legyökerezik a lábam a földbe, mindig ő jut eszembe...

- Seto - sírom ki halkan a nevét, eközben az ajtó halk de észrevehető nyikorgásba kezd. Valaki benyit, nincs kedvem beszélgetni, sőt ahhoz sem hogy oda nézzek. Menj ki! Ne gyere be! Ezeket ordibálom magamban, és meg is hallja, nem jön közelebb, kimegy és bezárja az ajtót. Közbe arra gondolok hogy merre lehet, ha felhívnám felvenné? Kinyomná? Hogy van? Ugye nincs semmi baja? Ezektől a kérdésektől még jobban csak a könny cseppek tombolják ki magukat az arcomon keresztül menő úton, ami agy ágy párnái között ér véget. Mellé akarok bújni. Érezni akarom az illatát. Mint akkor. Na igen, szép is volt az a pár nap.

De az ok hogy miért szerettem olyan hamar belé? Elképzelhetetlen. Minden olyan gyorsan történt. Hamar véget értek. Miért engedtem meg neki azt amit? Hogy tudott így elcsábítani? Olyanokat hoz ki belőlem, aki valójában nem vagyok. Vajon eddig hány lány esett így a csábításába? Vagy csak én voltam az egyetlen buta liba? Most is egy másik lányt fűz? Amióta eljöttem, vajon gondolt rám? A sok kérdés. Annyi kérdésem van, választ viszont nem kapok. Nem érek ezekkel semmit.
Sötétedik. A következő pillanatban azon kapom magam hogy Niel feljön a szobám elé, bekopog és beszól hogy vacsora. Nem adtam ki valami érthető választ ezért bejön. Látja hogy sírtam. Az egész arcomon látszik. Aggódva a homlokomra teszi a kezét. Tudja hogy ha megkérdezné miért sírok akkor kit mondanék. Nem próbál felállítani, hoz egy nedves anyagot és a homlokomra teszi. Sokkal jobb. Olyan jó hideg, hogy egyből lehűt. Hogy megnyugtassam hogy most már jobb, rá mosolygok és bólintok egyet, hogy köszönöm. Az ajtó mellé áll, vissza mosolyog.
- Szólok a fiúknak hogy nem sokára jössz, de siess - bezárja maga mögött az ajtót, én meg fordítom az anyagot a homlokomon és felülök. Az érzés elég kellemetlen, egyből megszédülök. Meg mosom az arcom, a szemem még kicsit piros szóval nem tudok mit tenni de le kell mennem. Megindulok a lépcsőkön, belépve a konyhába, ezernyi finom illat fogad. A hasam egyből elkezd morogni, és elgondolkozok azon hogy mióta nem ettem. A fiúk köszöntenek egy aranyos " siess már, kilyukadunk " megszólítással. Több se kellett egyből leültem YoungJae és ChangJo közé. Az ételek már tálalva voltak, hogy mióta van a tányéromon négyszer akkora adag vacsora amennyit megtudok enni azt nem tudom. De hogy ma este hízni fogok vagy 10 kilót, na az biztos.
Vacsora után mindenki a nagyra nőtt hasát simogatja. A fiúk jobbra-balra dobálják az idiótábbnál idiótább beszólásokat, vicceket. Páron még én is elmosolyodok. Aztán valaki témába hozza azt amit szívesen elkerültem volna ma este.
- Na és hogy ment a tánci-tánci? - kérdezi gúnyolódva C.A.P. - Képzelem milyen lassan haladhattok ha te tanítod be neki a koreográfiát - mondja nevetve Joenak célozva az egészet.
- Hidd el sokkal jobban haladunk mint ha te tanítanád - vág vissza L. Joe. - Csak van egy dolog amit nem értek - fordul felém, majd utána a többiek is. - Amikor elindul a Be ma girl szám akkor mindig elrontja az elejét. Mintha elfelejtené az egészet. Vagy mintha nem tudná mozdítani a lábát - Vajon miért? Pont ennél a számnál. Irónia. Mindig megtalál. De valamit füllentenem kell, hogy azt gondolják felesleges aggódni emiatt. Mert lényegében az is.
- Csak hirtelen nem mindig jut eszembe a tánc, de begyakorlom és minden rendben lesz - nyugtatom meg őket, és látom hogy el is hiszik. A fiúk még nevetnek egymáson, viccelődnek L.Joeval. Közben néha YoungJae és ChangJo megszólít hogy egyek. Alig pár harapást sikerül ejtenem a vacsorámon. Úgy érzem a gyomrom háromszor kisebb lett az elmúlt pár órában. Mikor ChunJi és Ricky feláll az asztaltól hogy végeztek, velük én is megyek, így talán nem olyan feltűnő hogy alig ettem pár harapást. Ekkor .Joe hirtelen feláll és felteszi a nagy kérdést.
- Zoé most nincs kedved táncolni egyet? - döbbenten nézek rá hogy még most is csak táncolna, a többiek is kíváncsian figyelik a reakciómat. Egyszerűen egy szerény bólintással válaszolok.
- Erre kíváncsi vagyok - pattan fel az asztaltól C.A.P.
Az egész csapat levonul a táncterembe és L.Joe elindítja a zenét, a To You-t dinamikusan végig táncolom, és amikor már csak pár másodperc választ el attól hogy elinduljon a Be ma girl szám arra gondolok hogy ne szabad lefagynom, koncentrálnom kell főleg hogy a közönség elfoglalta a ki és be járatot. El indul a zene, nem ragadok le, egyből kapcsolok, L.Joeval egyszerre lépünk, szinte egyszerre vesszük a levegőt is. Minden lépést kitáncolok. A szám kezd elhalkulni, kezdek fellélegezni. Sikerült. De nem kapcsolhatok ki mert mindjárt következik az I Wanna Love szám. L.Joe el illusztrálja a beszélgetést a közönséggel, nekem addig lesz időm inni 1-2 kortyot és beállni a helyemre. De egy csengőszóra leszek figyelmes. Niel int hogy kinyitja az ajtót, mit folytassuk csak. Hát indul is a zene mert L.Joe befejezte az illusztrálást.

*Niel*

Szinte már futok az ajtóhoz, hogy visszatudjak érni a tánc végére. A személynek a keze nagy el képzelésemmel hozzá ragad a csengőre. Egy kicsit nagy lendülettel kinyitom az ajtót. Nem számítok rá, bárki másra, de ő rá nem. Mit keres itt?
- Mit keresel te itt? - kérdezem eléggé közömbösen. Mikor meglátom átfut a fejemen az összes kép ami vele kapcsolatos. Már valahogy annyira nem szimpatikus a srác. Elég ellenszenvesnek tűnik. Tulajdonképpen magam sem tudom miért teszem ezt.
- Hol van? Látni szeretném - mondja és már rohanna is be, de nem engedem.
- Nélküled is elég boldog. Miért vagy itt?
- Ezt meg kell beszélnem vele - ismételten rontana be de nem hátrálok. Nem engedem be. Hogy miért? Nem bírom. Zoénak is ez lesz a legjobb.
- De nem itt. Hagyd békén. Viszlát - és rázárom az ajtót, majd futok hogy lássam még a táncot. De a srác nem adja fel könnyen ezért még kopogja a magáét. De nem fordulok vissza, megyek egyenes vissza a táncterembe. A többiek érdeklődnek hogy ki volt az, de csak biccentek hogy senki érdekes. Végül is nekik nem valami érdekes. Aztán el indul a Miss Right szám.