20.

Reggel arra kelek fel hogy a telefonom csörög. A ruhámban kelek fel, és nem értem. Mi történt? Ő nem volt itt? Nem tudtam neki elmondani azt ami a szívemet nyomta? Nem tudtam tőle bocsánatot kérni. Kinyomom az ébresztőt és lassan felállok, és kimegyek a fürdőbe. Belenézve a tükörbe a hajam össze-vissza áll. Mintha pár hete fésűt se láttam volna. Gyorsan megfésülködök, ezért eléggé fáj ahogy a haj kefét gyorsan végigszedem a hajamon. Pár hajcsomónak búcsút is mondhatok.

Visszamegyek a szobámba, és semmi nyomát nem találom annak amit este átéltem. Vajon tényleg itt volt, vagy csak egy álom lett volna? Akkor miért éreztem minden érintését? Ennyire nem lehet valóságos egy álom. Nem tudom. De nem gondolkozok rajta sokáig mert ChunJi bekopok hogy reggeli. Lesietünk és a fiúk még a konyha asztal körül röhögnek, bár még kicsit álmosak ők is, de ma már a koncert próbákat is el kell kezdeni. A reggeli tejbegríz volt. Csak egy pillantást vetek a reggelimre és emlék özönök támadnak meg. Amikor még kicsi voltam, és anya csinált nekem mindig reggelire. A kanalat belemártva a kakaóporral megöntött tejbegrízbe, és megkóstolva, az íz majdnem ugyanolyan mint az anyámé. Majdnem elkönnyezzek, csak hogy észbe kapok hogy nem egyedül vagyok, a fiúk meg elég furcsán néznek rám. Én meg csak egyet legyintek. Könnyű is ez így.

Reggeli utánra egy órával  mindenki a táncterembe gyülekezik. Rajtam kívül még három háttértáncos vagy, két lány és egy fiú. ChangJo és Ricky körbe terelnek mindenki és beállítják az embereket amíg C.A.P és L.Joe átveszik a koreográfiát. Niel meg ChunJi próbálnak felkelni, ezért mondanak egymásnak pár poént, bár ezzel látszólag csak lefárasztják egymást, így befejezik.
Elindul a zene és a szívem nagyokat ver, de figyelnem kell el ne rontsam az egészet. Észre veszem hogy a többi táncos is kicsit meg van rémülve de egyszerre lépünk és az ütemek is egyre jobban ki táncolhatókká válnak. Mikor a fiúk hátra jönnek mögénk levegőt venni, addig a táncosok a színpad elejére mennek és eltáncolnak pár mozdulat sort. Egy mozdulatot elrontottam a végénél. Aztán még egyszer, és még párszor. Mi van velem? A többiek kaptak egy kis szünetet velem meg L.Joe és C.A.P segít megint átvenni a részt. A szünet után megint belekezdünk, de még mindig nem megy.
A táncóra végén bocsánatot kérek a bénázásaimért. A többiek szorítanak hogy javítsam ki, és ezzel a lelkiismerettel lent maradok a táncterembe és próbálkozok, de nem megy. Erre megy rá az egész napom, még enni se megyek fel, csak egyszer-kétszer felszaladok valami ehetőért és egy kis vízért. Mikor az óra a nyolcat üti végleg kidöglök, az egész testem feladja a harcot és elterülök a táncparkettán. Csak az jár a fejemben hogy most mi lesz, ha nem tudom megcsinálni a mozdulat sort? Egy hülye mozdulat sor miatt fognak kinevetni. A fejemben lejátszom ezt a részletet, egyből felpattanok és folytatom a próbát. Később már nem bírok talpon maradni és lefekszem a padlóra és elalszom.
Álmomban a képzeletem valóra válik. Elrontom a mozdulat sort, elesek, és mindenki ki nevet, engem és a többieket. Lefutok a színpadról, mindenki megharagszik rám. ChangJo csalódik. Fuldoklok a sok szúrós tekintet miatt ami a szobába vesz körül. YoungJae próbál lelket önteni belém de nem megy. És a sorok közt láttam őt is. Pont rá néztem mikor elrontottam. Mit keresett itt? Miért járkál állandóan az álmaimban? Bezzeg a valóságban más a helyzet.
Mikor felkelek az ágyamban fekszek. Betakarva. Szét nézek, az ágy szélén ülve alszik L.Joe. De miért hozott fel? Miért itt aludt el? Félt hogy visszamennék a terembe? Akart volna valamit? Ötletem sincs. Megdörzsölöm a szemem, hogy még egyszer le ellenőrizzem hogy nem tévedek és tényleg itt van. Oda kúszok hozzá és megbökdösöm. Elkezd morogni.
- Joeee - mondom halkan. Lassan magához tér, majd ki tisztul a látása és észhez kap hogy felkelt.
- Zoé - pattan fel az ágyról. Én csak nem értő fejjel válaszolok.
- Miért hoztál fel? - kérdezem.
- Mert a tánctermet este nem fűtik, és a padlón aludtál, nem akartam hogy megfázz vagy hasonló - el mosolyodom. Csak nem törődik is velem? - de csak azért hogy fel tudj lépni. Nem lenne valami jó ha koncert előtt lebetegednél, főleg hogy még azt a lépés sorozatot se tudod megtanulni - hadarja már kicsit vörösödve.
- Köszönöm - mondom - De miért maradtál itt este?
- Nem emlékszel? - kérdezi meglepődve. Mintha emlékeznem kéne valamire. Mit csináltam már megint?
- Nem igazán.
- Felkeltél este mikor felhoztalak, vagy beszéltél álmodba. Azt mondtad hogy nem akarsz egyedül maradni - Ó. Hát erről van szó. De cuki vagyok. Álmomba is ezt hajtogatom? Még jó hogy nem beszéltem meg vele egyéb részleteket. De valahogy örülök hogy itt maradt, még ha az ágy másik oldalán is.
- Erre nem emlékszek... - mondom, és kicsit zavarba is vagyok. Ekkor bekopog ChangJo hogy reggeli. Szerencsémre nem nyit be, még a végén félreértené, vagy akármi. A léptei elhalkulása után pár perccel később lemegyünk reggelizni. Először próbálunk ki osonni a szobámból hogy ne vegyenek észre, de ez kudarcba fullad mikor mellettünk megy el ChunJi.
- Lebuktatok - mondja vigyorogva és lemegy előttünk a lépcsőn.
- Ezt félre értetted ChunJi! - rohanok utána. De ő csak tovább nevet.
Reggeli közbe szerencsénkre nem szólja el magát, de nagyon feltűnően vigyorog mind a kettőnkre. Párszor rá is kérdeznek a fiúk hogy mi baja, de konkrét válasszal nem rukkol elő. Ráhagyom. Ameddig nem mond semmi értelmetlenséget addig nincs baj.
A reggeli befejeztével újra visszatérek a helyszínre. Igen a táncterembe. Megint kezdődhet a hosszú, hosszú próba. Hisz már csak négy nagy és koncert. Mindent bele.