19+1. (+18)

*Zoé*

Az utolsó lépések után a fiúk mondták hogy jól táncolok, meg még egyéb bókokat repítenek felém. De a testem nem értékeli az esti táncolást ezért felérve a szobámba egyből kiterültem az ágyamon. Szerintem egyből álomba is merülök.

Az éjszaka közepén egy hangra kelek fel. Ezek pontosabban lépések. Mikor sikerül kinyitnom a szemeimet, egy sötét hajú srác áll a szobám közepén és néz. Először meggyőződöm arról hogy nem képzelődök-e. Egy magas, vékony test alkatú, srác áll ott. A nagy sötétségben nem tudom kivenni az arcát sem. Fogalmam sincs hogy ki ő. Annyira fáradt vagyok hogy a villanyig se tudok elmászni, se a fiúig. Ezért fekszek tovább. Ő látja hogy ébren vagyok ezért az ágyam mellé sétál, és leül az ágyamra, sokat még mindig nem veszek ki az arcából. Az puha kezét végig simítja az arcomon. Majd lassan közeledik az arcom felé, és nem csókol meg hanem a homlokát az enyémhez szorítja. A szeme fekete, és nem is kell több egyből megtudom ki ő, hogy ki képes ilyenkor is eljönni értem a világ másik oldalára. De csak halkan suttogni kezd.

- Annyira látni akartalak, és még csak búcsúzni sem volt időnk, se arra hogy elmond hogy miért mondtad azokat a szavakat, amiket szíved szerint ki se akartál volna mondani... - lassan felülök, ő is leül mellém, a fejét nem mozdítja az enyémtől, nem is engedném. És minden kiszakad belőlem, onnantól kezdve, mikor hazakísért, a veszekedés, és azt követő napok, repülő út, minden egyes rész. Aztán már nem tudok a szemébe nézni, főleg azok után amin keresztül rángattam.

Ekkor felemeli az állam a kezével és megcsókol. Vissza csókolom. Hiányzott az érintése, az ajkai, a csókja, minden porcikája. Szenvedélyesen csókol, az egész testemben a bizsergés folyik át. És nem olyan apró mint, mikor nála voltunk. Ez sokkal nagyobb. Alig bírom visszafogni a tomboló hormonjaimat. De vajon megbocsájtott? Vagy csak nem akarta hogy elkezdjek neki sírni. 

- Sajnálom hogy ilyeneken kellett átmenned miattam - suttogom a szájába.

- Amíg itt vagyok, addig úgy érzem hogy megérte - súgja vissza. - Szeretlek Zoé.

- Szeretlek Seto - mondom és újabb csóközönnel lepi el a számat, és egyszer csak a gravitáció lehúz minket az ágyra. Átkulcsolom a kezemet a nyaka mögött. Ő a derekamnál kulcsolja át a kezeit.

Nem kell pár percnél több és a kezeit a pólóm alá csúsztatja, egészen a melltartómig. Szinte észre sem veszem, de rájövök hogy így nem élvezem a dolgot, ezért leveszem Setoról a pólót. Engedi, sőt segít is benne. Viszont nekem is le kell vennem, a nadrágot már magunktól levesszük. Megint fehérneműbe vagyunk. Valahogy úgy érzem most jön még csak a nagyja.
Seto kerül felülre,és még a számba is érzem a levegő vételét. Mintha a tüdőmből akarná kiszívni a levegőt. Aztán a szemembe néz, mintha csak arra várna hogy megerősítést adjak. Rögtön meg is értem hogy miért. És  elmosolyodok. Remélem ez elég meggyőző. És ez elég is volt, a következő pillanatban Seto a melltartóm kapcsolójával harcol. Látszik hogy nem a legképzettebb, először megpróbálja normálisan megfogni, de csúszkál a keze. Miközben ezzel törődik, és a csókjaival szórakoztat én elnevetem magam, aztán ő is. Végül sikerül neki, ebben a pillanatban a szívem felugrik a torkomban és az összes lepke kiakar szabadulni a hasamból. Remélem nem fog egyet se lenyelni.
Seto lehúzza rólam az alsó részt is, és magáról is.Minden ruha darab az ágyam mellett köt ki. Majd utoljára a szemembe néz. Gondolom " ha bele egyezek, akkor nincs visszaút " féle. De csak gyengéden megcsókolom. Seto mind a két kezét belekulcsolja az enyémbe a fejem mellett mind a két oldalon. Aztán érzem magamban a merev férfiasságát. Először meg sem tudok szólni annyira fáj, de lassan kezdi és óvatosan. Egyre beljebb halad. Közbe próbálja elterelni a gondolatomat ezért a nyakamat puszilgatja és a számra is kapok puszikat és próbál közbe a nyelvemmel játszani. Mikor kezd enyhülni a fájás beljebb csúsztatja, és egyre hamarabb szokom meg az érzést. Mikor eléri a hártyámat és átszakítja, levegőért kapkodok. A fájdalom sokkal lassabban enyhül. Seto közbe próbál segíteni a csókjaival, hogy ne a fájdalomra koncentráljak, de felnyögök. Lassan elkezdi ki és be húzni. Minden rossz érzés ki száll belőlem. Én kerülök felülre, és a diktálom az ütemet. A tempó egyre gyorsabbá váll. Mikor a fájdalom enyhül a végére és a csípőmmel is elkezdek mozogni. A testünk már egyszerre mozog. Már egyre jobban izzadok, és Seto is. A következő pillanatban Seto is elnyögi magát és belém élvez. Szegény nagyon ki van már is merülve. Ezért befejezem. Lefekszem mellé, a mellkasára hajtom a fejem, nyom egy homlok puszit a fejemre és elalszunk össze bújva, miközben lassan magunkra húzzuk a takarót is. Jóéjt Seto.
/BoldogSzületésNapotFanni!/