27.

- Nagyon rossz lett? - kérdezi YoungJae a hajára mutogatva, mert már nem szép szőke, hanem sötét barna hajszínnel vigyorog rám. Nagyon jól áll neki, főleg hogy szerintem még nyírtak is belőle.
- Nem, dehogy. Eszméletlen - mosolygok és megölelem és viszonozza.
- Akkor jó, és hoztam chipset - el engedem és megrázza az orrom előtt a 2 chipset. Örülök hogy nem felejtette el. Leülünk a kanapéra benyomom a TV-t és megint elkezdünk sorozatokat nézni. Közbe meg minden féléről beszélgetünk. Megkérdezi, hogy vagyok. Egyre jobban végül is. Érzem hogy hízok. Végül az is szóba kerül hogy miért nem szólt a haja miatt. Rávágja hogy meglepetést akart, hát sikerült.
- De hogy hogy rávetted magad erre? - célzok az új hajára.
- Valami újat kiakartam próbálni. Már kicsit untem szöszinek lenni - mondja mosolyogva.
- Most már majd ChangJo se hív majd szöszinek.
- Tényleg, ő hol van?
- Próbálnia kell a többiekkel. Szóval reggel megy, este jön.
- Addig meg egyedül leszel?
- Hát ha te elmész akkor igen.
- Akkor maradok - jelenti ki és eltesznyül, és a fel testével engem is elfed. Mintha kinyomná belőlem a szuszt is. De mind a ketten csak felnevetünk, majd szólok neki hogy kaparja le magát rólam mert nem kapok levegőt. Úgy érzem amióta Seto nincs mellettem, YoungJae állandóan támogat. Egyre jobban vagyok, és nem hagyja hogy vissza essek. Ő a legjobb barátom. Örülök hogy mellettem van.
Másnap elmegyek az gyors kajáldába ahol dolgozok. A főnököm ne örül hogy eddig lábadoztam, de legalább megint dolgozhatok. YoungJae-t viszont alaposan leszidják. Aztán szólok hogy miattam történt. A főnök elég szúrós szemmel méreget minket, végül csak elzavar dolgozni egy " még egyszer ilyen elő ne forduljon, vagy ki lesztek rúgva" mondattal.
Egésznap forgalom van. Alig lehet pár perces szünetünk. A napot eredményesen zárjuk le. Elköszönök YoungJae-től az épület előtt és haza szaladok. Hamarabb haza érek mint ChangJo ezért egy vacsorát akarok össze dobni, de mikor megérkezik valahogy kicsit többen leszünk. Még magával hozta L.Joet és Nielt.  Rákérdezve csak azt válaszolja hogy ma este lazítanak egyet mert nem sokára megint lesz egy koncertjük.  Jupi. A jó oldala az, hogy rendeltek kaját, így nem kell szenvednem a többivel. A fiúk kérdezgetik hogy jobban vagyok-e már, én meg csak bólogatok. De ők is alaposan végigmérnek, nekik se tetszik az hogy ennyit fogytam. De már vissza szedtem valamennyit szóval sok szavuk nem lehet. Aztán elmesélik hogy kaptak pár rajongói levelet, sőt, a közösségi oldalakon is sokan kíváncsiak még rám. Sokan szeretnék ha még több fellépésen is ott lehetnék. Először a fülemnek se hiszek, hogy azt akarják hogy én ott legyek. Az első is elég vészes volt, lehet hogy a többit már nem bírnám. Még mesélnek pár dologról, megnevettetnek. Nagyon vidám egy társaság azt is meg kell hagyni. Végül kopognak, az ajtóhoz lépek, ChangJoék biztosra mondják hogy a többiek azok. Csak hogy nem. A már nem szöszi barátom az. Először nem értem hogy miért jött át. Elmondja hogy beszélt a bátyámmal és ő hívta át. Ledöbbennek. ChangJo YoungJaet? Át hívta? Mikor lettek ilyen jóba? De azért annak örülök hogy itt van. Bevezetem a fiúkhoz, és kicsit meglepődnek hogy már nem szöszi. Mivel eddig a bátyám szöszinek hívta most elkezd valami mást kitalálni, mert a barnára nem illik a szöszi. De nem járnak sikerrel, szóval mostantól a nevén kell hívniuk YoungJaet. Hamar feloldódik és beilleszkedik a srácok közé, könnyen elidétlenkedik az időt. Ennek örülök, hogy jól kijönnek. Néhány poénnál engem is bevonnak de úgy sokat nem szólalok meg. Oda megyek a pulthoz és keverek magamnak egy forró csokit. Kavargatom, kavargatom és belemerülök. Bambulásomból L.Joe kelt fel, észre se vettem hogy odajött. Ő szomorúan néz rám. Gondolom azt hiszi hogy rossz kedvem van még mindig. Szóval mielőtt megint elkezdene nekem sajnálkozni elmondom hogy nincs semmibajom és megkínálom forró csokival amit elfogad. Összedobom neki, és ameddig elkészítem neki addig meg issza az enyémet.
- Ez az enyém vooooooolt! - mondom neki kényesen.
- Finom volt - nevet.
- De ez nem ér - biggyeztem le a számat.
- Az is az enyém? - célozz a kezembe lévő bögrére amibe finom forró csoki van. Gyerekesen válaszolok rá és eldugom a hátam mögé.  - "Ez az enyém" - jelzem. Ő csak tovább nevet rajtam, mintha egy 10 éves kislánnyal harcolna a forró csokiért.  Bejön a pult mögé hogy elvegye tőlem, beakar nyúlni a hátam mögé de nem engedem, megpróbálom gyorsan meg inni de a csoki kiloccsan a bögréből egyenesen L.Joe pólójára. A kezemet a szám elé kapom. Ő először arra panaszkodik hogy forró. Hát ... hoppá. Bocsánatot kérek és gyorsan megfogom a vizes rongyot, és megpróbálom kiszedni a pólójából, bár kisebb nagyon sikerrel benne marad, de nem nagy folt. A rongyot vissza dobom a mosogatóba ő pedig " ezt még visszakapod" tekintettel néz rám. Én meg vissza süllyedek megint 10 éves szintre és mondom hogy nem tudtam meginni a forró csokimat. Végül minden gúny nélkül megölel. Az illata olyan kellemes. Az érintése olyan gyengéd. Mintha egy puha takarót ölelgetnék, amit ha tehetném soha nem engednék el. YoungJae kijön a konyhába, és látja hogy L.Joe milyen hosszan megölel. Mosolyog egyet és vissza megy a fiúkhoz. Én meg lassan kibújok a srác szorításából.
- Adhatok egy puszit? - kérdezi meg, és belenézek a szemébe, ami úgy csillog mintha egy csillag bújt volna meg benne.
- Ühüm - egyezek bele. És több se kell az arcomra nyom egy puszit. A puha ajkai csiklandozzák az arcomat. Mikor megint a szemébe nézek, szólok neki hogy menjünk vissza a többiekhez.
Niel kérdezi hogy mi történt a pólójával. L.Joe csak annyit mond hogy forró csokit akart inni. A fiúk elnevetik magukat, és én is. L.Joe arcán meg egy nagy mosoly terül el.
Később a Ricky, Chunji és C.A.P is befut. Meg vacsorázunk és a fiúk még pezsgőt is bontanak. Elég későn de haza mennek, hajnalba meg én is álomba merülök. Álmomból felkelek mert egy nagy dörgés hallatszik. Minden álmosságot kiver a szememből. Szóval kisétálok a konyhába és látom hogy ChangJo se tud viharba aludni ezért a pultnál ül. Csinálok magamnak egy forró csokit és leülök mellé. Pár percig néma csend van, végül megtöri a csendet.
- Emlékszek mikor kicsik voltunk és anyáék elvittek minket arra a helyre ősszel? - mosolyog rám.
- Ahol az ígéreted tetted? - kortyolok bele a csokimba, ő meg csak bólint egyet.
- És ott is ilyen vacak idő volt. Milyen kicsik voltunk ...