26.

Egy hete ki sem mozdulok a szobámból. Állandóan a repülőn történt beszélgetés kattog a fejembe, nagy részt aludni se tudok, és enni se sokat eszek, érzem hogy fogytam. Pár helyen már a csontom is látszik. ChangJo és YoungJae nagyon aggódik, de nem tehetnek nagyon sokat. Próbáltak pár falatot lenyomni a torkomon de nem igazán sikerült, valamennyit azért ettem de nagy jelentősége nem volt.

Nem tudom mit kéne tennem. Nem megyek utána, amilyen bunkó volt már elegem is lett belőle. Hogy mondhatta azokat? Miért nézett ki belőlem ilyeneket, mikor ő tudta majdnem a legjobban hogy én nem csinálnék ilyet. Csalódtunk egymásba. A mai napig nehéz meg értenem azokat amiket Seto mondott, neki tényleg ilyen dolgok a fontosak? Vagy nem tudom, annyira idegesít hogy rá se tudok jönni, de valahogy már nem is érdekel. Inkább elmegyek lefürödni. 

A fürdés után egy puha köntösbe bele borulok az ágyamba. Nem túl hosszú ez a köntös így a pipaszár vékony lábaim kilógnak alóla. Ha összeér a két térdem mintha csak a csontok koccanását lehetne hallani, siralmas a kinézetem. A nagy gondolataimat egy kopogás zavarja meg. Gondolom ChangJo vagy YoungJae szóval csak szólok hogy jöjjön be, váratlanul ér mert egyikük sem jön be. Hanem L.Joe. Végig méri a testemet, látja a lábaimat, szerintem el is szörnyed a látványtól. Lehet benne is van valami bűntudat, de én nem okolom, végül is Seto nem a csók miatt akadt ki ahogy észrevettem még akkor. De L.Joera csodálkozó tekintettel nézek, mit keres itt? Mit akar?

- Zoé én ... - kezdi elég nyomasztó hangon - nagyon sajnálom azt, ami történt, az egész az én hibám. Ha nem vagyok olyan barom akkor még mindig vele lehetnél. 

- Nem is igazán a te hibád - a tekintetemet belesüllyesztem a párnába - csak ha legközelebb ilyen ötleted támad akkor inkább szólj előtte.

- Megígérem - bejön hozzám, leül az ágyam szélére, fel ülök hogy majdnem egy magasságba kerüljünk. Vesz egy nagy levegőt és felém fordul. - Mennyire hiányzik? 

- Nem tudom. Lehet vissza se kapom. Fogalmam sincs mit gondoljak azok után amiket mondott. Hogy mondhatta azt hogy én mindent megterveztem? Most komolyan. Kiborít ez a srác, nem tudok rajta eligazodni.

- Akkor beszéld meg vele - vágja rá gondolkodás nélkül. Jó ötlet lenne, de mivel a repülőn sem sikerült ez a terv, kétlem hogy ha elmennék hozzá sikerülne.
- Hogyne, a repülőm nem is ezt próbáltam - mondom elég nagy szarkazmussal. Ő csak nevet egyet. De nem értem hogy mi a vicces ezen, vagy nem értette a szarkazmust?!
- Inkább egyél rendszeresebben, úgy zörögsz mint egy csontváz - átölel, feláll és kisétál. Nem értem a beszélgetés lényegét. A bocsánat kérést még értem, de a másik felét már kevésbé. De nem foglalkozok vele nagyon, inkább kimegyek az előszobába és leülök TV-t nézni. Később csatlakozik hozzám YoungJae, egy komédiás sorozaton elnevetgélünk. Közbe eszünk valamilyen chipset, ami nagyon megízlik ezért szegény srác elől majdnem meg eszem az összeset. De nem zavarja, lehet örült is neki hogy végre eszek is valamit.

Fél óra múlva vége a sorozatnak, és a chipsnek is. Kár hogy elfogyott, tényleg finom volt. YoungJae nevetve néz rám mikor a chips elfogyását bánom. Mondja hogy majd hoz holnap ha jön. ChangJo pedig most ért haza, és már löki is ki a szöszi srácot az ajtón. Akármilyen jó barátom is, fiú, ezért ChangJo nem tűri meg. Akár bírja-e vagy sem. De örül hogy amíg ő nem tud itthon lenni addig van valaki mellettem.


* L. Joe*

Be kanyarodok a következő ház mellett, és megérkezek. Egy hatalmas ház elé. Bekopog, hamar ajtót nyitnak, méghozzá a szépfiú egyenesen.
- Te meg mit akarsz? - tipikus "kemény fiú vagyok" szöveg.
- Azt hogy bocsáss meg Zoénak - mondom ki minden mellé beszélés nélkül.
- Ember, örülj hogy most már a tiéd lehet - csapná rám az ajtót de nem engedem ezért az ajtó elé teszem a cipőmet. - Húzz már innen - néz rám elég lesajnáló tekintettel.
- Nézd, én csak a haverja vagyok, az a csók is teljesen véletlen volt nem gondolkoztam. Nem ő tehet a dologról, hanem én. Ha látnád milyen állapotban van amióta összevesztetek. Kérlek, ha nem az én kedvemért, akkor azért mert szereted.
- Szerettem - mondja hangosabban. De gyerekes.
- Miért nem adsz neki még egy esélyt? - nem értem, bocsánatot kért, sőt, még én is. Erre? Még a kis ujját se képes mozdítani.
- Miért kéne?
- Te komolyan csak így eltudod felejteni? Nem hiányzik? Hallani a hangját, érezni az illatát, vagy a többi? A csókja, az ölelése. Nem az ő hibája, de őt hibáztatod. Az én hibám volt, ne őt okold.
- Ugyanúgy benne volt, mint te - és becsapja az ajtót. Nem tudtam vele megbeszélni az egészet. Zoé meg még mindig nincs normális állapotban, és lehet hogy csak romlani fog, miattam. Nem tudom mit kéne tennem. Ezért úgy döntök hogy békén hagyom, ha ilyen egy gyökér hogy én kértem bocsánatot, felvállaltam magam mindent, ami szinte el is van várva, ő még Zoét hibáztatja, mind a ketten bocsánatot kértük, de túl nagy az egója. És még azt hittem a sztárságtól lehet elszállni.

*Zoé*

ChangJo neki áll elkészíteni a vacsoránkat, ami nem igazán jön össze neki ezért gyrost rendel. Nincs ellenemre mert elég rég ettem, és eléggé megkívántam. Fél - háromnegyedóra múlva meg is jön. Még meleg ezért hamar neki esünk. Pár perc alatt bepusztítjuk. De rég ettem ilyen finomat. ChangJo pedig csak elismerően bólogat, gondolom hogy végre sikerült rávennie arra hogy egyek. Végül meglátok az arcán egy " basszus, majdnem elfelejtettem" pillantást, és bele is kezd.
- Jut eszembe - hatásszünet - holnaptól megint próbákra kell járnom. Szóval elég későn fogok haza jönni.
- Akkor addig YoungJaevel leszek.
- Miért egyedül félsz?
- Nem. De gondolom te se örülnél neki hogy ha állandóan egyedül lennék - nézzek rá, és utalok arra hogy bezárkózhatok és ki se mozdulnék a lakásból. Úgy látom vette a célzást, így bele egyezik abba hogy amíg ő nincs itthon a "szöszi" barátom itt legyen, bár elég nagyokat sóhajtozik. De úgyis hamar beletörődik.
Reggel a kanapén feküdve kelek fel, ChangJo már elment. Az óra delet mutat, így felpattanok és elindulok a fürdő felé. Hideg vízzel meg mosom az arcom és megfésülködök. Átmegyek a konyhába szétnézni, a kukába meglátom a chips-es zacskót és most eléggé meg is kívántam. De nincs több itthon ezért meg kell vele várnom YoungJae-t mert ő elvileg hoz. Remélem nem felejti el. Viszont ebédelnem kéne. De fogalmam sincs mit, kinyitom a hűtőt és találok egy kis gyümölcs levest. Az egyik kedvencem, mivel hidegen még jobb ezért ki veszem, a fiókból pedig egy kanalat. Letelepszek a kanapéra, bekapcsolom a tévét és elkezdem lassan enni. Hamar megeszem, és úgy érzem tele is vagyok. Elindulok a konyha felé azzal a szándékkal hogy elmosogatok, de közbe kopognak, szóval az edény a pulton végzi, én meg ajtót nyitok. Először nem hiszek a szememnek. Nagyon meglepődök. Amikor azt hiszem hogy csak képzelődök, akkor rám mosolyog.