25.

Seto állandóan kérdezgeti hogy reggel mi bajom volt. Nem tudja össze rakni, kérdezi hogy ő hibázott-e valamibe, vagy hogy nem velem aludt. Valamiért nem tudtam volna a közelében aludni se ha az én szobámba akart volna éjszakázni, meg ChangJo nagy eséllyel ki rángatta volna onnan, de nagy levegőt veszek és belekezdek. Mikor rendesen felé fordulok, egy aranyos mosolyt látok az arcán, aztán észre veszi hogy komoly a dolog ezért leveszi a mosolyát.

- Tegnap meg tudtam hogy L.Joe érez irántam valamit, és vacsora után meg akartam vele ezt beszélni, de nem úgy sült el ahogy terveztem - hatás szünet, miközben mesélek képtelen vagyok a szemébe nézni, ezért a pólóját nézem - hanem, meg csókolt. Ezért sírtam át majdnem az éjszakát, és nem mentem reggelizni, ezért vert be neki egyet ChangJo - hadarom le az utolsó felét. Befejeztem, félőn a szemébe nézek, fel se fogta hogy igazából mit mondtam. Meg se tud szólalni. De sejtem milyen véleményei cikázhatnak rólam a fejébe.

- Pedig azt hittem hogy benned bízhatok - mondja ki több perces néma csend után, a szemembe néz majd előre fordul, a fejére teszi a fejhallgatót, elindítja a zenét, és minden megszűnik körülötte. Próbálok beszélni hozzá, meg szólítom, de semmi. Mintha nem is léteznék. Pedig nem tudtam mit tenni az ellen hogy L.Joe megcsókoljon, én nem akartam, ezt ő is tudhatja jól. Meg mivel említettem neki hogy betegre sírtam magam, szerinte nem bántam meg? Minden arra követ hogy megbántam, és így bele gondolva, egy csók. Egy csók, ami nagyon megbántam. Tudom hogy nem kellett volna, sőt, nem is lett volna szabad, de nem én akartam, védekezni nem tudtam. Ezeket megpróbálom még elmondani neki, de a zene túlságosan elnyomja a hangom és még figyelni se képes rám. Nem tudom mit csináljak, mindent megpróbáltam, csak még egyet nem. Levenni a fejéről a fülest, vajon mit mondana ha megcsinálnám? Mindjárt kiderül - gondolom. Lassan nyúlok a füles felé, de elkapja a csuklómat, ijedtembe még meg is ugrok egy kicsit. - Az összes szavadat hallottam - közli velem elég hidegen - Ha legjobban nem az fáj hogy egy másik srácot csókoltál meg, akkor az hogy nem nekem mondtad el elsőként, nem hozzám jöttél segítségért. Nem tudom hogy ha hozzám jössz oda akkor mit mondok, de fontos lett volna hogy velem beszéld meg, és ne tesód verjen be annak a srácnak miközben az én barátnőm voltál - Hogy mii?!?!?! Voltam?  Kérlek mondd hogy rosszul hallottam...

- Voltam? - nézek rá még mindig elképedve, de igaza van, neki kellett volna először elmondanom, de velem még ilyen nem történt, fogalmam sem volt arról hogy mit kéne tennem.

- Igen - bólint úgy mintha ez természetes lenne. - És ha nem bánod most már tényleg szeretnék zenét hallgatni - előveszi a zsebéből a telefonját és benyomja a zenéjét. Én meg megdermedten, némán ülök a helyemen. Fogalmam sincs mit gondoljak. Neki kellett volna először elmondanom? Először arra törekedtem hogy ne bőgjem magam betegre. ChangJo pedig bejött meg vigasztalni, most tényleg nem értem. Teljesen rosszul vagyok, mert féltem hogy mit fog mondani a csókra, erre azért haragszik mert nem neki mondtam el először?? Most tényleg? És mi van a csókkal? Ezt el kell mondani, nem rázhat le egy "most zenét szeretnék hallgatni" szöveggel. Ezért megint megpróbálom levenni a fejéről a fülest, sikerül, egyből felém kapja a fejét. - Mit akarsz? - egyre bunkóban válaszol.
- Én ezt nem értem ... Nem az bánt hogy mást csókoltam meg, hanem az hogy nem neked mondtam el elsőnek?
- Részben. A másikban a csók. Átutazok érted több millió kiló métert hogy lássalak, pedig nagy valószínűséggel gondoltam úgy az álomra hogy nem is valós, de az volt. Aztán Niel nem engedett be mikor legelőször megtaláltalak, hanem ki kellett várnom a koncertig az időt. Mikor mondta hogy nélkülem is boldog vagy, azt hittem véget ér a világom, de most már tudom hogy nem, csak túl sokat hittem benned. Biztos nem ez volt az első csók köztetek - mikor az utolsó szava is eljut az eszemig felkapom a vizet. Hogy én meg L.Joe? Meg mikor volt itt? Felhívni nem bírt volna?
- Mikor jöttél el? Niel nem engedett be? Még is miért ne engedett volna be?
- Honnan tudjam, azt mondta hogy boldogabb vagy nélkülem.
- És én meg L.Joe? Ennyire azért bízhatnál bennem.
- Most is mi lett a vége? - már a szemembe se néz, csak le és fel görget a telefonja lejátszási listáján.
- Én nem így akartam - már majdnem ordibálok - csak meg akartam vele beszélni az egészet. És azért nem hozzád rohantam mert először azzal próbálkoztam hogy letudjak állni a sírással, ChangJo jött be este a szobámba, velem aludt el, mert ha nem jött volna be - itt már halkabbra veszem a hangerőt - egy szikrát se aludtam volna, velem töltötte az éjszakát hogy meg nyugodjak, pedig teljesen ki volt merülve a koncert miatt, többet izgult mint én, csak ő el is tudta rejteni ezeket. Egészen reggelig nem tudtam mit csinálni ezekkel, YoungJae adott egy kevés önbizalmat hogy kitudja menni a szobából, és hogy ezeket elmondjam neked. Mert egy kapcsolat alapja az őszinteség. Több milliószor átfogalmaztam magamban azt hogy kéne elmondanom neked azokat amik történtek. Nagyon féltem, mert nem akartalak elveszíteni, de megérdemled hogy tudd az igazságod.
- Nem így akartad, de ez lett belőle. De ha hozzám jöttél volna akkor is én is megnyugtattalak volna, hisz melletted lettem volna. Ez volt a dolgom. Teljesen úgy érzem mintha nem is bíznál bennem, ehelyett most már én nem bízok benned. YoungJaenek is hamarabb elmondtad? Mekkora jó. Még meg tudta valaki nálam hamarabb?
- Komolyan nem hiszem el hogy ezen vagy felakadva hogy kinek mondtam el hamarabb. Ahelyett hogy azzal törődnél hogy mi is ebbe a lényeg.
- Akkor mondd el nekem hogy mi a lényeg - vágja rá közömbösen és a szemembe néz, végre nem csak azt a hülye telefonját bámulja.
- Azt hogy szeretlek te barom, és nem akarlak elveszíteni.
- Talán ha ezt mondod este akkor még elhiszem. De talán most már késő is.
- Miért van benned annyi egó? Hogy nem vagy képes ezért megbocsájtani, bezzeg a csókról egy szót se szólsz. - emelem fel megint a hangom, ő pedig csak úgy nyugodtan beszél hozzám. De nagyon felhúz.
- Ez nem az egómról szól. Nem tudok mit mondani a csókról, megtörtént, lehet nem akartad, lehet nem az volt az első, lehet hogy ezt az egészet betervezted, fogalmam sincs, kiszámíthatatlan vagy - nem hiszek a füleimnek. De elszakad a fonál, most már végképp kiakadok.
- Megterveztem? Szerinted megtervezem azt hogy, hogy csókoljon meg egy másik srác, hogy menjek át életem egyik legnehezebb éjszakáján. Hogy ezt mind megtervezzem? Ezt te sem gondoltad komolyan.
- Talán - feleli, semmit nem tudok kiolvasni belőle, és még én vagyok a kiszámíthatatlan? Még hogy megtervezzem? Most ezt tényleg komolyan gondolta? Ilyen hülyeségeket még én se mondok, minek tervezném meg azt hogy a bűntudatom majdnem felemésztet este. Most meg rengeteg támogatásra volt szükségem hogy össze szedjem a bátorságomat és elmondjam, erre nekem áll ezzel a hülye ötlettel hogy biztos meg terveztem, és megint a tekintete a telefonra igazolódik.
- Talán igaza volt Nielnek is! - ordítom, nem bírok magammal, miután ezeket mondta, nem tudom megállni, teljesen felkúrta az agyam. Hülye barom!
Egész úton egymáshoz sem szólunk, vissza rakta a fülest és én is felraktam a sajátomat, elegem lett belőle, azt hittem hogy könnyebben kijöhetünk, de őt az a hülye sorrend izgatja hogy kinek mondom el hamarabb. Persze ne is törődjünk azzal hogy milyen gyötrelmek kísértettek... Nem kell. A sorrend a fontos. Szarkazmus hiányoztál.