24.

Olyan hajnali egy óra körül járhat. De nem tudok aludni, ezzel a tudattal... Miért én? Miért kellett be mennem? Hagytam volna rá az egészet. De ha nem mondanám el... olyan bűntudatom lenne ... de nem tudhatja meg. Máris úgy érzem hogy az egész kezd felemészteni. Valakinek el kell mondanom, de félek hogy mit mondana. Mit is lehetne erre mondani? Semmi jót. Annyira félek. Nem akarom elveszíteni Setot. Csak most kaptam vissza. Ha elveszítem... mintha többé életem se lenne. A következő pillanatba kinyitódik az ajtó. Sötét van ezért nem látom hogy ki jön be, de nem is nagyon érdekel, annyira letaglóz ez az egész hogy felőlem le is éghetne az épület. Aztán meghallom a hangját, és ahogy kétségbeesetten aggódik értem.

- Zoé mi történt? Miért sírsz? - nem tudok megszólalni se annyira bőgök. - Zoé kérlek, nyugodj meg. - próbál nyugtatni, és szorosan átölel és a mellkasához hajtom a fejem, pár perc múlva megnyugszok, és elmondom neki hogy mi történt bent. ChangJo rohadtul mérges lesz amint végig hallgatja az egészet. De amikor említem neki hogy fogalmam sincs hogy mondjam el Setonak, és újból elkezdek sírni, akkor ChangJo átölel és csak azt mondja hogy "Nyugodj meg, minden rendben lesz!" 

Reggel ChangJo ölében kelek fel, annyira örülök hogy este mellettem volt, és megnyugtatott. Ha nem jött volna át biztos nem aludtam volna egy szikrát sem. Hallom ahogy ChunJi,Ricky és Niel mint a kisgyerekek rohangálnak, és bekopognak mindenhova hogy reggeli. Nincs étvágyam, de felkeltem ChangJot ne hogy miattam maradjon le a reggeliről. Először nem akart magamra hagyni, de mondtam hogy addig összepakolgatok, meg még kicsit úgyis gondolkoznom kell a dolgokról, csak annyit kérek hogy ne mondjon el senkinek semmit. Így tett, lement megreggelizni a többiekhez. Viszont negyedórára és hallottam valami nagy zajt, ezért kinéztem a szobából, és a konyha felől jött, szóval lerohantam. Meglepődtem. Nem tudtam mit kéne tennem, mondanom, gondolnom. L.Joe a földön ül, ChangJo pedig előtte áll elég ideges tekintettel méregeti. L.Joe-nak fogalma sincs mi baja, ahogy a többieknek se, de a fiúk fogják hogy véletlenül se kapjon még egyet. Mindenki kérdezi hogy miért csinálja, ChangJo felnéz a lépcsőtetejére ahol én állok, aztán a többiek is.

- Zoé - rohan oda hozzám Seto. Át akar ölelni, de nem hagyom hanem vissza futok a szobába. Seto utánam jön, bekopog de nem szólalok meg. Ezért nem is jön be, vissza megy a konyhába. Megint elkap a sírógörcs, és nem tudom abba hagyni. YoungJae bekopog, nem szólok megint semmit, de ő bejön. Látja ahogy megint az ágyon heverve sírok. Egyből leül mellém átölel, és megpróbál megnyugtatni. Utána neki is elmondtam mint ezt.

- Ezért sírtál több órán keresztül is?

- Igen.

- Egy csók miatt nem dől össze az egész, ha elmondod Setonak megértene. Nem tudtál védekezni, te meg akartad vele ezt az egészet beszélni, nem a te hibád. Ne sírj ennyit.

- Nem tudom "csak egy csóknak nézni. Seto ide jött utánam több kiló métert, főleg hogy először csak úgy szó nélkül ott hagytam. Most meg ha megtudná. A szemembe se nézne, hanem ... elhagyna. Én meg nem akarom, szeretem őt. Úgy érzem ezek után még a szemébe se tudok tisztességesen belenézni. - YoungJae csak gyengén átölel, hogy megpróbáljak lenyugodni, majd segít pakolni. Hamar megvagyunk, YoungJae felkapja a bőröndöket, és elhagyja a szobát, félek utána menni. Lassan elindulok kifele, de amikor meglátom Setot hogy ki jön a szobából, becsapom az ajtót, neki dőlök és leülök a szőnyegre. Nem bírom. Nem tudok ilyen tudat mellet jó pofizni neki. "Csak egy csók". Lehetnek nem kéne rinyálnom ennyit egy csókon, mert "csak egy csók", de én nem ilyen vagyok. Nem szoktam hozzá ahhoz hogy mindenki csókolgat össze vissza. Én hűséges típusnak tartom magam, de amit tegnap L.Joe csinált... De el kell mondanom neki, nem szoronghatok egész nap azon, hogy mi lett volna ha. Ha elhagy... akkor ...megérdemlem. De egy kapcsolat alapja az őszinteség. Ezért felállok, megtörlöm az arcom, és kisétálok a szobából. Szinte az összes fiú az én szobám ajtaja előtt gyülekezett össze amíg én bent ültem. Ilyen lassú lennék gondolkozás módba? Keresem ChangJo arcát és rábólintok, remélem érti hogy mire gondolok. Seto édesen rám mosolyog hogy végre stabilabb érzelmekkel állok meg a lábamon, nem úgy mint reggel. Meg gondolom magam, nem itt mondom el, hanem a gépen. Ott nem tudja kikerülni a tekintetem, és a társaságomat. Mint akkor velem ChangJo, most én Setoval. Mindenkinek szólok hogy mehetünk is, csak elfelejtettem valamit, amit majdnem itt hagytam. A fiúk nagy része nyugodtan hagyja el az épületet. Ricky és ChunJi szó szerint a szállodától köszönnek el, mint a kisgyerekek.

Minél többet agyalok azon, hogy, hogy mondjam el ezt az egészet neki, annál többször kapok észhez hogy Seto mondd nekem valamit, vagy a többiek. De L.Joe rám se néz. Ne is nézzen. Lehet tegnap rontotta el az életemet!

A következő feleszmélésemnél már a repülőtér előtt vagyunk. Leadjuk a cuccainkat, de egyszer csak valaki meg fogja a csuklómat és hátra ránt. Fordulok egyet a saját tengelyem körül, és ránézek. L.Joe. Vajon még mit akar? De ChangJo amint észreveszi, azonnal odajön. Nem akar megint L.Joeval kettesben látni, sőt, a közelébe se akar tudni szerintem. Csak öt percet kér a srác. Semmi többet, ránézek a bátyámra, és szólok neki hogy menjen, mindjárt mi is megyünk utánuk. Szúrós szemmel néz vissza Byunghunra, majd a fiúk után megy. Hideg tekintettel nézem végig ahogy belekezd a mondókájába. 

 - Zoé, kérlek, ne haragudj rám. Én igazából nem ilyen vagyok, nem tudom miért tettem azt, amit. Nem kellett volna, nem akarom hogy tönkre menjen miattam a kapcsolatotok. Nem ezt érdemled meg. Tudom hogy most nagyon utálhatsz, de mindenképp bocsánatot akarok kérni, még akkor is ha nem fogsz megbocsájtani, mert legalább tudom hogy megpróbáltam. Valamivel esetleg kitudnám javítani a hibámat? Akármivel. Bármit megteszek azért hogy újra rám tudj mosolyogni. Hisz ha igazán szeretnélek akkor boldognak kéne lennem azért mert te is boldog vagy amellett a srác mellett. - fejezi be végül. Arra rájövök közbe hogy L.Joe nagyon jól bánik a szavakkal. De igaza van. Úgy döntök hogy megbocsájtok neki, azzal a feltétellel hogy nem lesz köztünk több csak barátság. Bele egyezik, és meghalljuk a hangos bemondót hogy mindjárt felszáll a gépünk, ezért futva de elérjük. Én helyet foglalok Seto mellett, közbe pedig rámosolygok ChangJora és YoungJae-re hogy minden rendben van. Vagyis eddig. Az L.Joe-s rész letudva. Most jön még csak a neheze. Félek. Talán már remegek is, de felszáll a gép, nincs megállás.