22.

Ő? Itt? Miért van itt? Hogy került ide? Honnan tudta? Amíg ezek a kérdések össze vissza rohangálnak a fejemben igyekszem a zenére koncentrálni. Nem szabad másra figyelnem! Csak táncolj!
Mire észbe kapok L.Joe befejezi a szövegét és ChunJi illetve C.A.P is elkezd a lány körül legyeskedni, de mind hiába. Főleg mikor C.A.P "megpróbálja" átkarolni de a lány leveszi magáról a kezét és tovább sétál. Elképzelem hogy a rajongók 99,9% azt mondja magában hogy ő hagyná hogy a fiúk itt ugráljanak körülötte. Szende álom. Aztán a zenében a szív verést hallani, ami egyre jobban felgyorsul, mintha a sajátomat hallanám, de rájövök hogy nem, és újból elkezdi Niel a refrént. A szám végénél L.Joe elmondja a pár soros végszavát, a pólója alól előhúzza a "To You" feliratos  nyakláncát (?) és vége a számnak. Nagy sikítás tör ki, a fiúk megköszönik az éjjenzést és az egyéb tetszés kifejező hangokat (?). Végül C.A.P feltesz nekik egy kérdést.

- Ugye még erre a számra emlékeztek? - és épp hogy kiejti az utolsó szót, elindul a Be ma girl szám. A lányok fejet vesztve sikoltoznak és tapsolnak.
C.A.P elkezdi a számot, a lányok is vele mondják a szöveget. Eszméletlen hogy mennyire tudják, én amennyit hallgattam a próbákon se tudom vele elmondani. De a zene folytatódik, L.Joe is beleénekel, majd Niel folytatja, ChangJo nem bír igazán magával ezért a táncközbe elordítja magát és tapsviharra buzdítja a közönséget. A legijesztőbb ebben hogy sikerül is, mint sok kis kutya akik úgy ugrálnak ahogy fütyülnek nekik. L.Joe egy puszit "dob" a lányoknak egyből sikoltozások jönnek válaszként, Niel egy lányra rámutat az meg szerintem egy helyben elájul. Félelmetes.
ChunJi folytatja a továbbéneklést és a lányok "elolvasztását". Végül rövidülnek a sorok és már hárman énekelnek egy szövegrészt és jön a szívecske mutogatás mire a lányok ismét sikítva vissza mutatják a szivet. Most jönnek előrébb a táncos lányok. Azaz én és a másik lány és még négy lány akiket nem láttam a próbákon biztos csak erre a számra hivatottak. A színpad elejére megyünk, végig táncolunk egy mozdulat sort és jönnek a fiúk. Itt el kell játszaniuk hogy a nagy játékok közepette észrevesznek minket és mi is őket. Nevetünk ők meg ránk kacsintanak. Nielt oda lökik hozzánk mi csak egymásra mosolygunk és a másik lánynak aki a próbákon volt velem, neki bemutatkozik. A fiúk kinevetik mert szerintük teljesen "elszúrta". Ezt az egészet C.A.P rapp része alapozza meg. Miután a lány is bemutatkozik a többi srác is nagyon vigyorog, aztán párban megyünk és egy mozdulat sort egy sráccal, aztán átforgás egy másikhoz. Nekem az első párom ChangJo utána pedig L.Joe. Mind a ketten próbálnak lenyugtatni hogy eddig minden jó, és csak így tovább. A refrént már egyedül táncoljuk, viszont a táncosok nem mennek vissza hátra hanem vegyesen a fiúkkal táncoljuk el. L.Joe megint bele kezd a rapp részbe így ennek alapjául alkotunk egy kört és váltva egy-egy személy a közepére bemegy, csinál valami látványos dolgot, kacsint a közönségnek, ők sikoltozva jutalmazzák a táncosokat. Végül a zene lehalkul és a dobhártya feszegető sikoly és tapsvihar sem marad el. Lehet a nézők jobban fel vannak tüzelve mint mi.
A fiúk megköszönik a tapsvihart és ChangJo most akar mindenki szeme látta előtt bejelenteni. Félek.
- Ha már itt járunk... - mondja L.Joe - ChangJo te hallottad a sikoltozást?
- Valami kis zajt hallottam - magyarázza. De miért feszegetik a nézőket? Én már így is a dobhártyámat sajnálom. Ők lehet hogy hozzá vannak szokva, de azért ez sok, nem?
- Igen? Akkor had halljunk egy nagy sikítást.... - és nem is kellett több, az épületben lévő összes lány torka szakadtából elkezd sikítani. Kész vége. A dobhártyám megsemmisült.
- Sokkal jobb. Talán a sok zenéléstől már megsüketültem azért nem hallottam - mondja nevetve ChangJo. - Jut eszembe, ugye a menedzserünk mondta nektek a különleges személyt aki ma velünk van itt nem? - A közönség egy hatalmas "Igen" szóval válaszol - Nos, csak annyit mondanék róla hogy nagyon félénk, heteken át izgult a ma estére, - és nem téved sokat -  ez az első fellépése, és segítenétek neki hogy egy kis önbizalmat kapjon? Mondjuk egy tapsözönnel? - És nem sajnálva a tenyerüket egyből csapkodni kezdték, és pár másodpercen belül olyan tapsok hallatszanak mintha valakit püfölnének. Ekkor előre sétálok ChangJo mellé és páran felsikítanak. Meghajlok és utána még többen, sőt, szinte több száz sikításnak is lehetne mondani. ChangJo a kezembe adja a mikrofonját.
- El se tudom mondani hogy ...  mennyire örülök annak hogy itt lehetek ... nagyon nagy élmény az hogy a színpadok állhatok mellettük. De tudom hogy a legfontosabb részt így is kifelejtette ... Azt hogy én a kishúga vagyok - erre többen nevetni kezdenek. - Az én nevem Zoé, ergo nem akarok egy kész beszédet elmondani ... csak annyit hogy élvezzétek tovább az előadást - erre a taps és sikítások özöne lep meg. Vissza adom a mikrofont és meg állok ChangJo és L.Joe mellett. Óvatosan rá pillantok Setora, le sem veszi rólam a szemét, de muszáj elkapnom a fejemet más irányba hogy tudjak figyelni.
- Pedig azt hittem mondtam hogy a húgom vagy - mondja meglepődve ChangJo, aztán elneveti magát. Páran felnevetnek és egy lány bekiabálja hogy "Szeretlek ChangJo". - Én is titeket - Erre is akkora sikításözön csap ki hogy zeng az épület.
- Vigyázzatok harap - mondja L.Joe nevetve, és átkarolja a vállam, mire a lányok váltakozó érzelmekkel felnevetnek, elsikítják magukat. ChangJo leveszi a vállamról L.Joe kezét.
- Téged is megharaplak ha nem szállsz le róla - mondja. L.Joe a két kezét feltartva azt jelezve hogy ő ártatlan. A többiek felnevetnek és elindul az I Wanna Love szám. Milyen ironikus. A lányok sikoltozva kezdenek. Hogy van még hangjuk?! A srácok mindegyike belemondja a mikrofonba hogy "Szeretlek". L.Joe utolsónak belemondja a nevemmel együtt, a zene elején ChangJo beleszól hogy "Kinyírlak". Erre legtöbben felnevetnek. Nekem meg fogalmam sincs mit reagáljak rá így csak felkészülök a tánchoz. Most L.Joe kezdi a dalt. " Szükségem van valakire, valakire, akit szerethetek." Szerintem ha ezt kijelentené lányok több millió jelentkeznének rá. De mire végig gondolom azt a millió sort Ricky kezdi az éneklést, mi táncosok pedig a lélegzet visszafolytja várjuk hogy mikor kezdjük. Már csak pár másodperc... "Csak hagyj magamra". Mintha hat ember alkotna egyet, lépéssel elkezdjük. Mivel maga a klipphez nem készült tánc ezért a fiúk csak lézengenek még mi kimerítjük magunkat a szám végére. Pár lépésnél ők is bekapcsolódnak de bőségesen kipihenik magukat a szám végére. Nem szólnak egy szót sem hanem egyből hallatszik a Miss Right szám nagy sikoltozások közepette próbálom utoljára felidézni magamba a mozdulat sort, nem ronthatom el. Most már nem. Sikerülni fog. Az utolsó lépésig mindenre odafigyelek. Ez nem álom, itt van ő is. Mindvégig rajtam tartja a szemét, nem okozhatok senkinek csalódást. De az álmomba mikor rá néztem a mozdulatsornál akkor rontottam el az egészet. Kinevetett, aztán sarkon fordult és elment. Nem! Ez a valóság. Ha több millió kiló métert megtett azért hogy lásson nem fordulhat sarkon, ChangJo és YoungJae és mindig mellettem lesz, ha elrontom, ha nem. Bíznom kell magamba. Gyerünk már!. Mire az önbizalmamat sikerül tele pumpálnom már a srácok rég elkezdték az éneklést, a testem meg szinte magától táncolja az ütemeket. "Annyi csinos csaj van a világon, de te különbözöl tőlük" - énekli L.Joe. Ezért a mondatáért hány lány a nyakába borulna... Miért gondolkozok ilyeneken. Te hülye! Figyelj oda. A következő pillanatban a következő mondat ér el az eszemig a dalszövegből "Mi van már velem?". Na ugyan mi? Újra refrén van, mindjárt elérkezünk a végéhez én pedig a koncentrációmmal harcolok.
Már csak pár másodperc és pár lépés választ el tőle. A fejemben végigfutom a lépéseket... Most vagy soha. Meghallom a "La la la la la la"-t és elkezdem. Annyira pörög az agyam hogy félek hogy elrontom, nem állok le, kitáncolom! Már csak egy lépés, és ... úgy érzem mindenki tekintete rajtam csüng, a szívem a torkomba, mintha ezen a lépésen múlva az életem de ...
Megcsináltam! Kitáncoltam! Nem fogott ki rajtam egy hülye mozdulat sor, a tánc maradék másodperceit mosolyogva végigtáncolom. A végén egy hatalmas gratuláció sort kapunk a rajongóktól. A fiúk még meghajolnak a táncosok lefutnak a színpadról. A következő másodpercben a fülemnek se akarok hívni. Lehet a sok sikoltozás következtében de ... a közönség a nevemet kiabálja. Megfordulok és a fiúk mind engem néznek és várják hogy vissza menjek. Lassan vissza sétálok. ChangJo mellé lépve kicsit megnyugszom és mindenki éjjenezni kezd (?). A mikrofonba meg köszönöm mindenkinek és most már mind a heten meghajlunk és lemegyünk integetve a színpadról. Egyenesen befutok az öltözőbe. A fiúk követnek, beleugrok a kanapén az egyik párnába és elsikoltom magam. Nem értik mi bajom van, én se értem igazán. C.A.P az ajtóban csak annyit mond hogy "Eszméletlen voltál, sikerült a mozdulat sor, tudtuk hogy nem fog ki rajtad". ChangJo oda jön, átkarol a derekamnál és felemel hogy felállítson. Aztán a fiúk egy nagyon ölelést tartanak ahol középen maradtam, a csontjaim összeroppannak.
Amíg nem tört el az összes bordám és tudok lélegezni, eszembe van az hogy elmenjek őt megkeresni. Szóltam hogy nem sokára jövök, nem értik hogy ilyenkor hova mehetek, de nincs időm nekik elmagyarázni. Olyan gyorsan futok amennyire csak a lábaim bírják már. Az előtérhez futok ahol ki és be engedik a nézőket. De nincs itt egy lélek se. Mindenkit kizavartak. Csalódottan megfordulok, egy lépést teszek előre és már hallom is a hangját.
- Gyönyörű vagy - mondja, nem is kell látnom az arcát hogy tudjam, mosolyog. A tengelyem körül teszek egy nagy fordulatot. Szembe állok vele, pár méter választ el minek egy mástól, oda rohanok hozzá és megölelem. Hiányzott. De még mindig nem értem hogy került ide? Honnan tudta hogy itt vagyok? Miért jött el miattam szinte a világ másik felére?
- Hogy kerültél ide? - kérdezem majdnem sírva.
- Én is örülök hogy látlak - mondja nevetve, eltol magától hogy letudja törölni a még ki nem gördülő könnycseppjeimet - Lehet kicsit fura, de találkoztunk az egyik álmomban, és mindent elmondtál nekem - nem hiszek a fülemnek. Az álmába? Én? Elmondtam? Mindent???
- Ezért voltál képes utánam jönni több millió kiló métert? - nézek egyenesen a szemébe, a gyönyörű barna szeme még mindig ellenállhatatlan.
- Utánad akárhova elmegyek - és nyom egy erős puszit a homlokomra. Erősen átölelem a derekát, és ő is viszonozza az ölelésem. Nem enged a szorításából sem. Nem is akarom. Bárcsak megállna ez a perc, és egy örökké valóságig tartana. Most minden olyan nyugodt.