16.

Órák óta az ágyamban fetrengek. Biztos voltam benne hogy egyhamar nem alszik el. De még egy kényelmes fekvőhelyet se találok. Éjfél körül a veszekedés még egyszer lejátszódik a fejemben, és nem bírom tovább. Kitör belőlem a sírás. Egy óránál biztos tovább tart a sírásom. ChangJot hallom kint járkálni. Elvileg a konyhába indul. Biztos felkeltettem vagy ő se tud aludni, de nem megyek biztosra ezért megpróbálok vissza venni a hangerőből.

Felakarom hívni Setot. Hallani akarom a hangját, de ő sem örülne ha hívogatnám hajnali 2-3 óra körül.

*ChangJo*

Nem bírok aludni annyira bőg. De nem kérek bocsánatot. Ott hagyott egy srác miatt akit nem is ismer de a barátja. De én meg elhagytam. 8 évre. Milyen áldozat ez? Mintha a képembe végta volna hogy "Nesze, neked ez jól esik?". Jóvá akartam tenni, de nem hagyja, már nem az a 12 éves kislány, akit itt hagytam a bajban. Szörnyű testvér vagyok.

Felállok, felkapom a zsepis zacskót, megállok Zoé szobája előtt, benyitok és látom hogy teljesen be van süllyedve az arca a párnák közé és csak szipog. Beljebb megyek és a legközelebbi szerényre ráteszem a zacskót és elindulok kifele, az ajtónál hátranézek.

- Aludj inkább - és kimegyek, bezárom magam mögött az ajtót és hallom ahogy a párnákba suttogja a nevemet még mindig sírva. Nem bújhatok oda hozzá, túl gyerekes is vagyok ehhez.

*Másnap* /Zoé/

Nem aludtam semmit. Egész este nem fogytak el a könnyeim. A zsepit is elhasználtam. A fejem majd szét megy annyit sírtam. Lehet lázam is van. A hátamba visszatért a nyilalló fájdalom, az estém gyönyörű volt. Nem akarok felkelni az ágyamból se. Minek? Étvágyam sincs. Meghallom azt a hangot, amitől kiugrik  szívem, amit nem akarok hallani, A bőrönd cipzárjának hangját. Egyből felugrok és botladozva elérek az ajtóig, és ki leskelődök. Reménykedtem hogy mást fogok látni, mikor kilesek. De nem. ChangJo egy nagy bőröndnek a cipzárját húzta be ami tele van a cuccaival. A szemeim majdnem bekönnyeznek. De mielőtt a cseppek lefolynának az arcomon, kirontok a szobából és ChangJo elé futok.
- El akarsz menni? - kérdezem lehajtott fejjel és összeszorított fogakkal.
- Csak holnap. Ma még bemegyek dolgozni és elköszönök a többiektől, nem hagyom csak így itt őket - mondja elég célzósan. Felfogtam. Lehet nem átgondoltam de belekezdek.
- Megint elhagysz?
- Itt van neked a hősszerelmes - mondja ridegen.
- De ő nem a bátyám.
- Tegnap én se éreztem magam annak - fogja magát és kimegy a szobából, végül csak a bejárati ajtó bezáródását hallom.
Úgy érzem ez nekem nem megy. Térdre rogyok és a könnyeim megállás nélkül szaladnak ki a szemeimből. Hallom ahogy csörög a telefonom, mivel nem öltöztem át az este, a farmer zsebemből húztam elő a telefonomat. Seto az. Tétovázok. Lassan áthúzom az ujjam a telefon képernyőén és próbálok normális hangon beszélni hogy leplezzem a sírást.
- Hogy vagy? - kérdezi köszönés nélkül, egy nagy levegőt veszek.
- Nekem ez nem megy - mondom majd fájó szívvel és pár könny már nem bír magával.
- Zoé mi történt? - kérdezi aggódva.
- Sajnálom - kinyomom. Fáj. Mindjárt szét hasad a szívem. Bemegyek a szobámba hogyha hazajön ChangJo ne így lásson meg. Este elmondom neki hogy maradjon velem, megváltozom csak maradjon.

*ChangJo*

Benyitok az épületbe és Nielt és YoungJae-t látom ahogy szolgálják ki a vevőket. YoungJae meglát, intünk egymásnak és Niel-el is. Be osonok mellékük a kasszákhoz.
- Miben segíthetek? - kérdezem.
- Hol van Zoé??
- Hagyd a kasszát majd én átveszem.
- Hol van Zoé?
- Cseréljünk helyett és meg mondom - alkudozok.
- Mondd meg és cserélünk - majd sóhajtok egy nagyot, és mielőtt kitalálnék mindent odabökök, hogy valaki áll a kassza előtt, és nincs jó kedvébe. Szóval először kiszolgálja a vevőt. Végül felém fordul és ráérősen várja a választ. Elmondom neki, azt hogy úgy itt hagyott, a veszekedést, a sírást, és hogy elmegyek.
- Elmész? - kérdezi letaglózva majd lecsitítom - Elmész? - kérdezi meg ismét halkabban.
- El. Ha neki fontosabb az a hősszerelmes akkor legyen vele. Ha hallottad volna... mintha már nem is a bátya lennék.
- És ha elhagyja? Te hol leszel? Megint eltűnsz?
- Itt leszel neki te.
- De én nem vagyok a bátya, neked kéne itt lenned. Egyszer ment el párórára és nem bocsájtod meg? Te meg eltűntél vagy 8 évre ő meg megbocsájtotta?
- De ez más.
- Miért lenne más?
- Nem tudom - ebben a pillanatban kinyitódik az ajtó és egy kisírt szemű lány lép be rajta.