14.

Hallgatom a gyönyörű zenét, és leülök mellé, a zongora elé. Néztem ahogy az ujjai csak úgy futnak a billentyűkön. Fel ismerem a dallamot, ez az a dallam amire táncoltunk az ösvény végén. Amikor elért a refrénhez csak annyit mond hogy " Aishiteru kara". Mikor befejezi rápillantok értetlenül, ő elmosolyodik.
- Mi az, nem tetszett? - kérdezi.
- De. Nagyon is. Gyönyörűen tudsz zongorázni, csak.... -harapom el a mondat végét.
- Csak? -ismétli meg.
- Mit jelent az hogy Aishiteru kara?

- Szeretlek téged - mondja ellenállhatatlan mosollyal.  
- Ezt honnan tudod? - kérdezem értetlenül.
- Japánban születtem, szerintem érthető - mondja nevetve.
- Tényleg? - csodálkozom - Azt hittem valahol közelebb születtél. Milyen Japán? Szép hely? A szokások? Könnyű Japánul beszélni? - hadarok le minden kérdést egyszerre, egy levegő vétellel.
- Te nem szoktál venni levegőt? - kérdezi nevetve.
- Bocsi - mosolyodok el.
- Menjünk fel a szobámba, ott mesélek neked - teszi rá a kezét az enyémre, és nem is ellenkezek hanem fel pattanok és felindulunk. Megint abba a hatalmas szobába belépve, egy hamar nem tudom majd megszokni. Az ágy körül behúzza a függönyöket amik nélkül megláthatnának minket, azért mégis jobb az édes kettes mint az édes több ezer kukkoló. Leülünk az ágyra és rögtön nyaggatom hogy kezdjen bele.
- Miről meséljek először? - támaszkodik neki a hatalmas ablaknak.
- Milyen szokások élnek kint Japánba?
- Ott nem a kézrázás hanem a meghajlás a szokás.
- Meg hajlás? - ismétlem meg.
- Aha. Ha megismersz valakit, ha köszönsz neki, ha megköszönsz neki valamit, ha bocsánatot kérsz.
- És ilyen ünnepek?
- Tudod van nálunk a valentin nap.
- Igen.
- Na ott is van csak a lányok adnak a fiúknak ajándékot nem pedig fordítva. De van egy nap, amit úgy hívnak hogy fehér nap. Azon a napon adnak a fiúk csokit.
- Ez úgy hangzik mintha a lánynak kéne kezdeményeznie.
- Na igen.
És még Seto több ilyen dologról beszél nekem, legtöbbször ki is kapcsol az agyam mert csak az arcát tudom nézni, annyira édes, annyira meg akarom csókolni, de illetlenség lenne. Szóval hallgatom.
Lezárja az utolsó mondatát, és szembe fordul velem.
- Egyszer eljönnél velem Japánba? - teszi fel hirtelen a kérdést.
- Hogy Japánba? - csodálkozok.
- Igen! - mosolyodik el.
- Úristen, igen! - borulok a nyakába és leterítem. Így rajta fekszek a kezeim nem akarnak engedni a szorításból ami a nyakát veszi körül, ő gyengén átöleli a derekamat. Majd a hátamra terít és gyengén a kezét az arcomra teszi, meg simítja és gyengén megcsókol, én még jobban magamhoz ölelem. Utána a kezét vissza viszi a derekamra és tovább csókol, az édes ízt amit érzek a száján és nem akarok leszállni róla. A kezét lassan lejjebb viszi a csípőmhöz, lassan és óvatosan benyúl a pólóm alá. Egy kis töredék választ el attól hogy kihúzzam onnan a kezét azt értetve hogy én nem AZT akarom. De egy másodperc töredékére el húzza a száját és azt mondja ;
- Remélem bízol bennem, mert ha nem akkor kezd el - majd a szája újra visszatér az ajkaimra. Először nem értem miért mondja ezt, de bízok benne, és tudom hogy nem lesz semmi baj. Lassan beteszi a másik kezét is a pólóm alá. Engedem neki. De hogy ne csak neki legyen benne élvezet ezért elengedem a nyaka körüli szorítást, az egyik kezemet az arcára teszem, a másikat becsúsztatom a pólója alá és végig simítom a hasán a kezemet. Érzem ahogy a kezem végig simul a hasán és valami kockaszerűség rajzolódik ki a végére. Annyira lefoglal az hogy a számnál nem hagy levegőhöz jutni hogy a kezemet véletlenül az övére csúsztatom.
- Ennyire sietsz? - kérdezi nevetve.
- Oxigén hiányos leszek miattad, ki szívod a tüdőmet - nevetek.
- Segítek - mondja mosolyogva, majd elenged, megfogja két oldalt a pólómat és leakarja húzni rólam, de először nem engedem.
- Te mit csinálsz? - kérdezem szúrós tekintettel.
- Bízz bennem - mondja, és mivel elég furcsán gondoltam még mindig ugyanúgy meredek rá. Mivel mást nem tud csinálni ezért lekapja magáról a pólóját, és ledobja a földre az ékszereihez és a kalapjához.
- Ennek semmi értelme - mondom mosolyogva.
- Nemár Zoé - mondja aranyosan - ez olyan mintha..... fürdő ruhába lennél - mondja, és igaza van. Kinyújtom a két kezem jelezve ezzel hogy vegye le rólam, elneveti magát és lehúzza  a pólómat, először elpirulok mert még egy fiú se látott így. Seto mosolyogva néz rám.
- Mi az? - kérdezem félénken.

- Gyönyörű alakod van - mondja, majd hozzám búj, és tovább csókolgat. A derekamnál összekulcsolja a kezét, és így sokkal könnyebben tudom viszonozni a csókjait. Egyszer csak azt veszem észre hogy lekapja magáról a nadrágját majd az enyém felé nyúlkál, először meg fogom a kezét, majd oda mondja hogy "fürdőruha" és egyet sem gondolva mosolyogva megengedem neki hogy levegye rólam, de hogy pontosabban miért azt nem tudom.
Minden pillanatát élvezem annak hogy itt vagyok és a csókjait a számra tapasztja. Szeretem. A csókjai számomra olyanok mint a drog, és Seto a dílerem. Eszméletlen egy érzés. Amíg ő eljátszadozik a derekam és a csípőm közötti rész simogatásával addig az egyik kezem neki áll a haja borzolásának, ami nagyon puha, selymes, és jó érzés birizgálni. A haj részt letudva elindultam a másik kezemmel a kockái felé, míg az előző kezem lecsúszott a nyakához hogy magamhoz húzzam mert a csókjaiból sose lesz elég. A hasába nem tudok beleunni. Annyi ismeretlen porcika amit most simogatok és kitudja mennyi időm vagy alkalmam lesz még erre, de nem pocsékolom az időmet. Túl kockázatos. Úgy veszem észre nem zavarja, de hogy ő is élvezze a helyzetet a hasamnál bóklászik valamit, de tényleg csak has rész, se lentebb se fentebb nem terjeszti a kezének a foglalási helyét.
A száját elválasztja az enyémtől majd lejjebb csúszik a szája a nyakamat csókolgatja. Cirógató érzés. A kezei megint a hátam mögött kulcsolódnak össze, és magához szorít erősen, majd a fejét a mellkasomba nyomja. Majd lazít a szorításon de a fejét ott hagyja. Szerintem kicsit elfáradt. Egy ideje már ágyban vagyunk, pontosan nem tudom mennyi lehet az idő, úgy érzem idő kiesésem van, ha nem lennének a hatalmas ablakok pontosan azt se tudnám meg mondani milyen nap szak van. Elhúzom az egyik függönyt hogy ki lessek, délután fele lehet. Nem zavartatom magam, Seto magunkra húzza a takarót, és mivel nekem is jól esne egy délutáni alvás ezért, elkezdem cirógatni a haját és lassan becsukom a szemeimet.