4.

                   

-Olyan szerencsétlen vagyok. -a jobb kezemmel ráütök egyet a homlokomra és hátra dőlök a széken.

-De most nem emiatt a 'szerencsétlen vagyok' dolog miatt találkoztál a sráccal? -felkapja a feltörlőt és helyre viszi majd mellém ül.

-De emiatt a 'szerencsétlen vagyok dolog' miatt nem tudok dolgozni, se vele találkozni.

-Jogos, de menj most haza pihend ki magad. Majd én szólok a főnöknek hogy 'Ő Szerencsétlensége megsérült'.

-'Ő Szerencsétlensége'??? -karba teszem a kezem és kérdően nézek rá, hogy kijavítsa magát.

-Te mondtad.- neveti el magát. Én viszont csak egy mosolyt terítettem el a számon.

-Idióta vagy. -lassan megpróbálok lábra állni, de amint egyenesbe vágnám magam egy éles fájdalom nyíllal át rajtam. -Ááúáúáúáúáúáúáúúú, ez nagyon fáj. -görnyedek vissza.

-Messze laksz innen? -néz rám reménytelenül.

-Nem, 2 házzal odébb.

-El kísérlek.

-De... neked dolgoznod kell...

-Szólok hogy neked segítek. -majd elrohan az irodába és 5 perc múlva ki jön, szó nélkül oda jön hozzám a kezemet átdobja a vállán és elindulunk. Út közbe néma csend volt, mikor a elértünk a lépcsőházhoz meg tört a csend.

-Itt ebbe laksz? -mutat fel az épületre. Én meg csak bólintok egyet, mikor felértünk a lakáshoz,benyitunk és mikor beljebb mentünk pár métert egy alak tűnt fel a szoba közepén. Nagyon meg lepődtem, főleg azon hogy jutott be.Először fogalmam sem volt hogy ki ő, míg meg nem fordult.

-Te mit keresel itt?. -YoungJae néz értelmetlenül.

-Gondoltam meg nézem mi van a kis hugicámmal. -mondja egy mély hang. -Ő a ... barátod?

-Nem, mi csak munkatársak vagyunk. -mentegetőzik YoungJae. Mikor aztán kezd ismerős lenni az arca, végül rájön hogy ő kicsoda is valójában. -Te vagy...Choi Jonghyun? -döbben le.

-Talált.

-Te honnan tudod a nevét? -döbbenek le, és felhúzott szemöldökkel nézek YoungJaera.

-Choi Jonghyun a Teen Top együttesnek az egyik tagja, nem rég futottak be, így elég népszerűek mostanság. Tele van velük a közösségi oldalak kezdőlapja, nagyon felkapottak.

-Szóval befutott a kis bandátok? -vetem oda kicsit lenéző hangon.

-Eddig csak te nem tudtad.

-Nem mintha annyira érdekelt volna. -húzom össze a szemöldököm. - Van jobb dolgom is. -húzom fel az állam.

-Egy gyors étteremben dolgozni ahol már az első nap lesérülsz? Igazad van ez sokkal jobb vagy éppen fontosabb dolog. -gúnyos mosolyt ölt az arcára.

-És azért jöttél ide hogy ezt elmond?

-Nem igazán.

-Akkor meg? -mondom kedvtelenül.

-Csak gondoltam megnézem hogyan önállósul a kishúgom.

-Először is, csak féltestvérek vagyunk. Másodszor miért érdekel?

-Lehet hogy te csak egy féltestvérként tekintesz rám, akinek semmi köze nincs semmihez, de amíg nem tudtad hogy csak féltestvérek vagyunk úgy tekintettél rám mint egy vér szerinti tesóra.

-Ne haragudj, de én vissza megyek a munkahelyre, hagyom hogy 4 szemközt lebeszéljétek. -bólintok egyet és leülök egy kanapé szélére, YoungJae kisétál a lakásból, elhagyva a feszült légkört.

-Nem azért nem bírlak mert csak féltestvérek vagyunk. -nézek előre, a másik szobába, hogy véletlenül se nézzek a szemeibe. Ő meg értetlenül néz rám.

-Hanem?. -Leül a kanapé másik végére, és kíváncsian figyel.

-Mert elhagytál minket, mikor minden rossz volt. Mikor...apám meghalt.  Te elmentél, mert fontosabb volt a karriered mint a családod. A mostoha apámat és anyámat nem érdekelte apám halála. Mondták hogy felejtsem el, mindenki magamra hagyott, még te is. Pedig azt hittem te végig mellettem leszel. De tévedtem, így magamba zuhantam. Majd pár évvel később leérettségiztem, és elköltöztem. Új életet akartam.

-Nem önszántamból mentem el. -nézek rá nagy szemekkel, ahogy a földet bámulja.

-Hanem? -fordulok felé, nagy szemekkel.