3.

                                      

Belenézek csillogó szép fekete szemeibe és érzem, hogy elpirultam, remélem nem nagyon. De így is elég ciki hogy látta ahogy felestem.

-K..k...köszönöm.-dadogom, hisz olyan helyes, és egy ilyen szerencsétlen lányon segít. De édes.

-Nagyon megütötted magad? - belekapaszkodom a kezébe és óvatosan felállok.

-Igen, nagyon fáj.-vallom be, elég nagyot csúsztam, főleg hogy nem is számítottam erre.

-Gyere,ülj le ide, hozok egy kis jeget jó? -meg fog a könyökömnél és segít leülni egy székre, miközben összeszorítom fogaimat a fájdalomtól.

-Köszönöm, hogy segítesz. -vörösödök el, Ő pedig csak mosolyog, és elmegy szerezni egy kis jeget. Teljesen cikinek érzem magam, én dolgozok itt igaz alig egy napja, de egy vevő segít nekem, aki olyan helyes és kedves. Visszatér egy olyan kis kendőszerűségbe csomagolt jégbe, nem tudom pontosan megnevezni, oda ér hozzám még mindig mosoly van az arcán de a szemébe láttok valami aggódó szerűt.

-Hol ütötted be? - majd mutatok a hátsóm felé, de nem akar perverznek vagy hasonlónak látszani így inkább ideadja nekem hogy én tartsam oda. És ahogy látom egyedül se akar hagyni így leül mellém egy székre.

-Miért segítettél nekem? - teszem a fel a kérdést szerintem már teljesen vörös arccal.

-Gondoltam nem baj ha segítek egy szép lányon, akinek nincs valami jó napja. -Most már biztos, teljesen vörös vagyok. Mit kéne mondanom? Még egy széles mosoly is elterül közbe arcomon.

-Ez kedves. - nyögöm ki.

-A hősöd lettem. -neveti el magát. De persze én se tudtam vissza tartani miközben nevetni is láttam.

-Akkor ezentúl mindig megfogsz menteni?-húzom az agyát.

-Hátha ennyit akarsz bénázni akkor...- húzza el a száját,utána megint elneveti magát. Ezzel arra következtettem hogy folytatja amibe én belekezdtem.

-És mi a neved?-fordulok felé.

-Egy hős sose árulja el a nevét.-mosolyodik el. Én meg összefonom magam előtt a kezem és felhúzom a szemöldököm.

-És ha netalántán megint történik velem valami hogy szóljak?-kíváncsian nézek rá, főleg a válaszára vagyok kíváncsi.

-Tudni fogom mikor leszel bajba.-kacsint rám, és feláll a mellettem lévő székről. - Most a nagy hősnek mennie kell, majd még beszélünk, és vigyázz magadra.

-Szia.-mosolyogva integetek neki. Amint elhagyja az éttermet valahogy erősebbnek érzem a fájdalmamat, mert nincs ami elterelje róla a figyelmem, így erősen neki nyomom a jeget mikor kijön YoungJae, meglát a széken ülve ahogy a jeget szorítom a hátsómhoz és odajön hozzám aggódó arccal.

-Veled mi történt?- Néz végig rajtam, mintha egy kocsi ment volna át rajtam. De mielőtt megszólaltam volna, inkább rámutattam arra a szép foltra ott a padló közepén. -Te tényleg nem tudsz úgy dolgozni hogy egyben maradsz? -kérdezi, de már mosolyogva.

-Fogd be! -nevetem el magam. -Csak nem figyeltem mert...siettem! -Erre YoungJae teljesen elneveti magát amiért ilyen béna kifogást találtam arra hogy elestem, és elsiet egy felmosóért.

-Amúgy nagyon megütötted magad? -kérdezi, miközben a földről mossa fel a maradékot.

-Igen, nagyon fáj. Szerintem be is fog lilulni. -forgatom meg rajta a jeges tasakot.

-Az honnan hoztad? -mutat rá a jeges tasakra és felhúzza az egyik szemöldökét.

-Öhmm...-már vörös fejjel nyögöm ki.- Az egyik vevő segített felállnom és hozta hogy enyhítsem a fájást.

-Fogadjunk egy srác volt. -visszafordul és tovább takarít.

-Ezt honnan tudod? -értetlenkedve visszakérdezem.

-Az arcodra van írva. -mosolyodik el. Ezzel azt érti hogy fülig vörös az arcom, basszus.