3.

                                      

Belenézek csillogó szép fekete szemeibe és érzem, hogy elpirultam, remélem nem nagyon. De így is elég ciki hogy látta ahogy felestem.

-K..k...köszönöm.-dadogom, hisz olyan helyes, és egy ilyen szerencsétlen lányon segít. De édes.

-Nagyon megütötted magad? - belekapaszkodom a kezébe és óvatosan felállok.

-Igen, nagyon fáj.-vallom be, elég nagyot csúsztam, főleg hogy nem is számítottam erre.

-Gyere,ülj le ide, hozok egy kis jeget jó? -meg fog a könyökömnél és segít leülni egy székre, miközben összeszorítom fogaimat a fájdalomtól.

-Köszönöm, hogy segítesz. -vörösödök el, Ő pedig csak mosolyog, és elmegy szerezni egy kis jeget. Teljesen cikinek érzem magam, én dolgozok itt igaz alig egy napja, de egy vevő segít nekem, aki olyan helyes és kedves. Visszatér egy olyan kis kendőszerűségbe csomagolt jégbe, nem tudom pontosan megnevezni, oda ér hozzám még mindig mosoly van az arcán de a szemébe láttok valami aggódó szerűt.

-Hol ütötted be? - majd mutatok a hátsóm felé, de nem akar perverznek vagy hasonlónak látszani így inkább ideadja nekem hogy én tartsam oda. És ahogy látom egyedül se akar hagyni így leül mellém egy székre.

-Miért segítettél nekem? - teszem a fel a kérdést szerintem már teljesen vörös arccal.

-Gondoltam nem baj ha segítek egy szép lányon, akinek nincs valami jó napja. -Most már biztos, teljesen vörös vagyok. Mit kéne mondanom? Még egy széles mosoly is elterül közbe arcomon.

-Ez kedves. - nyögöm ki.

-A hősöd lettem. -neveti el magát. De persze én se tudtam vissza tartani miközben nevetni is láttam.

-Akkor ezentúl mindig megfogsz menteni?-húzom az agyát.

-Hátha ennyit akarsz bénázni akkor...- húzza el a száját,utána megint elneveti magát. Ezzel arra következtettem hogy folytatja amibe én belekezdtem.

-És mi a neved?-fordulok felé.

-Egy hős sose árulja el a nevét.-mosolyodik el. Én meg összefonom magam előtt a kezem és felhúzom a szemöldököm.

-És ha netalántán megint történik velem valami hogy szóljak?-kíváncsian nézek rá, főleg a válaszára vagyok kíváncsi.

-Tudni fogom mikor leszel bajba.-kacsint rám, és feláll a mellettem lévő székről. - Most a nagy hősnek mennie kell, majd még beszélünk, és vigyázz magadra.

-Szia.-mosolyogva integetek neki. Amint elhagyja az éttermet valahogy erősebbnek érzem a fájdalmamat, mert nincs ami elterelje róla a figyelmem, így erősen neki nyomom a jeget mikor kijön YoungJae, meglát a széken ülve ahogy a jeget szorítom a hátsómhoz és odajön hozzám aggódó arccal.

-Veled mi történt?- Néz végig rajtam, mintha egy kocsi ment volna át rajtam. De mielőtt megszólaltam volna, inkább rámutattam arra a szép foltra ott a padló közepén. -Te tényleg nem tudsz úgy dolgozni hogy egyben maradsz? -kérdezi, de már mosolyogva.

-Fogd be! -nevetem el magam. -Csak nem figyeltem mert...siettem! -Erre YoungJae teljesen elneveti magát amiért ilyen béna kifogást találtam arra hogy elestem, és elsiet egy felmosóért.

-Amúgy nagyon megütötted magad? -kérdezi, miközben a földről mossa fel a maradékot.

-Igen, nagyon fáj. Szerintem be is fog lilulni. -forgatom meg rajta a jeges tasakot.

-Az honnan hoztad? -mutat rá a jeges tasakra és felhúzza az egyik szemöldökét.

-Öhmm...-már vörös fejjel nyögöm ki.- Az egyik vevő segített felállnom és hozta hogy enyhítsem a fájást.

-Fogadjunk egy srác volt. -visszafordul és tovább takarít.

-Ezt honnan tudod? -értetlenkedve visszakérdezem.

-Az arcodra van írva. -mosolyodik el. Ezzel azt érti hogy fülig vörös az arcom, basszus.

2.

Innentől kezdve egyre többen jönnek be. Egyszer csak arra kapom fel a fejem hogy a bemondóba benyögnek egy olyat 'Herczeg Zoét kérem hogy menjen hátra segíteni a mosogatásba.' Lesütöm a fejem hogy ez milyen ciki, de nem tudom mit kell csinálnom, most küldjem el a vevőt a másik kasszához? De oda jön hozzám a fekete hajú srác és mondja hogy átveszi, meg köszöntem majd hátra indulok. Először nem értem hogy milyen mosogatásról lehet szó, hisz mit kell mosogatni? Hátra értem és rápillantok a szőke hajú srácra aki szintén mosogat. Mire leesik hogy vannak eléggé mocskos tányérok. De nem értem azt se hogy miért küldenek hátra, ha elől van egy csomó vevő. Vajon hárman megbirkóznak vele? Hát ha nem majd megint kapunk egy bejelentést.

-Én hol segítsek? - kérdezem. Mert látom hogy ráérősen elboldogul az edényekkel.

- Állj mellém mosogatni, kérlek. - arrébb lép hogy nekem is legyen hely, hogy tudjak mosogatni. Mellé lépek majd belekezdek, pár percig néma csend van, nem tudom, hogy vajon meg kéne szólalnom, vagy jobb ha csendbe mosogatok.

Már egy ideje itt állunk és mosogatunk és nem akar elfogyni a mocskos edény. De a csend se tör  meg, de már unom a mosogatást így kicsit hanyagabbul és gyorsabban dolgozok és véletlenül elvágom egy késsel az ujjam és felszisszentek.

-Mit csináltál? - fordul felém aggódó tekintettel.

-Meg vágtam magam - felelem, miközben közelebbről szemügyre veszi az ujjam.

-Nem tűnik valami mélynek, de elég nagy.

-Meg csíp - szorítom össze fogaimat, mert nem kellemes érzés járja át az ujjam.

- Hátrébb van egy elsősegély láda, abban biztos van tapasz, várj hozok, addig ülj le - hátat fordít nekem és odamegy egy szekrényhez a felső fiókjába turkálni. Tényleg jó hátra tették azt a szekrényt is. Leülök egy üres pultra ahol remélem semmi vizet nem zavarok. Hamar vissza is jön a sebtapasszal és már a kezemért nyúl hogy beragassza.

-Köszönöm.- nyögöm ki végül.

-Nem tesz semmit, de azért vigyázz - mondja figyelmesen, elég kedvesnek tűnik, főleg hogy csak így ismeretlenül segít.

-Hogy hívnak?

-Yoo YoungJae, de csak YoungJae - a szemembe néz még kimondja azt a maga módján furcsa nevét. A sebtapaszt felragasztva kinyújtja felém a kezét -Na és téged?- felhúzza az egyik szemöldökét.

- Herczeg Zoé, de inkább csak Zoé vagy Zoi - fogom meg a kezét,és a lendület miatt kicsit megrázom, elengedem egy mosoly hagyja el a számat. Mivel a belőlem kitörő kíváncsiságot csillapítani nem tudom így rákérdezek - Te nem idevalósi vagy,igaz?

-Igazad van, tényleg nem -mosolyodik el.

-Hova valósi vagy? - érdeklődöm, a kíváncsi tekintettemmel.

-Én Koreai származású vagyok. -Ezen már egy kicsit meglepődtem hisz, az a kontinens elég messze van innen, Amerika jobb hely és közelebb is van.

-De nem értem - felhúzom az egyik szemöldököm és kérdőn nézek a szemébe. - miért jöttél ide a föld másik oldalára, miközben ott van Amerika?

-Azért mert nekem kellett hoznom neked sebtapaszt mert elvágtad az ujjad. -neveti el magát. Én is persze ezen elnevetem magam.

-Óóó igen? Ezzel a küldetéssel lettél megbízva? - folytatom. De mielőtt tovább beszélgethettünk volna a bemondóba beleszólt egy hang ami azt mondta hogy 'Herczeg Zoét kérem előre az asztalokhoz takarításra,köszönöm.'  - Majd később fejezzük a beszélgetést, menj, vár a nagy takarítás. -kötekedős hangon megnyomja a takarítást. Én a fejemmel biccentek egyet és előre indulok, közbe pedig tök cikin érzem magam hogy az első napon 2x is bejelentették a nevem. Lesütött fejjel keresem a felmosót, mikor hirtelen ráléptem valami csúszós és folyékony állapotú valamire. Mire észbe kapok már a seggemen ülök, a szószban? (Hát ez vér ciki, remélem nem figyelt ide senki.) Lenézek a földre hogy pontosan mibe is csúsztam el majd hogy mennyire is fáj a hátsóm, mikor egy kezet meglátok az arcom előtt és felnézek, és látom hogy éppen felállni akar segíteni, egy jól kinéző srác, kedves mosollyal az arcán.

1.

                             

Hétfő reggel van, az ébresztőórám csörgésére kelek fel, mikor észhez térek annyira, hogy felemeljem a karom, egy laza mozdulattal kinyomom. Felülök a pihe-puha ágyamból, meg törlöm csipás szemeimet, lábamat bele csúsztatom mamuszomba és oda csoszogok a függöny elé és lassan ki húzom. Először hunyorgok a fény miatt, de mikor már a szemem meg szokja az őszi fényt, végre kitudok nézni, a bámészkodást befejezve elmentem megmosakodni, a fürdőszobából kifele ránézek az órára megnézve hogy mennyi időm maradt melóig. Fél óra. Az első munkahelyem, szóval kicsit izgulok az első nap miatt. De ez alatt a félóra alatt felöltözök, eszek, és mikor eljön az idő elindulok.

Pontosan odaérek elvégre nagy utat nem kellett tennem csak 2 házzal arrébb építették a gyors éttermet ahol állást kaptam.

Belépek és egyből a főnökhöz indulok, ahol lejelentkezek és elkezdünk készülődni a nyitáshoz, a pakolás befejezése képen a kasszánál kezdek, a főnök elmagyarázta mit kell tennem, külön megnyomta a hangsúlyt annál a mondatnál ahol említette hogy mosolyogjak, de ne annyira hogy a vevő kiszaladjon a boltból. És ebbe a gyors étteremben vagy egy bemondó ahol a teljes neveden szólítanak hogyha menned kell vagy csinálnod kell valamit, szerintem ez tök ciki, remélem nekem nem fog el hallatszani a nevem.

-Hát jó. - mondom. Mire a főnök vissza megy a maga kis irodájába. A kasszánál még 4 másik dolgozóval vagyok együtt. Még egy kasszás lány, szerintem ő neki is ez az első napja itt. A többiek hátul, persze hogy fiúk. Az egyik srác kis alacsony,fekete tüsi haja van, a második ennek az ellentettje, magas, és barna hajú ami oldalra van nyalva. A harmadik személy meg szőke, neki is le van nyalva oldalra a haja, de olyan furcsa az arca, szerintem nem ide valósi. A másik lánynak szép hosszú, egyenes barna haja van, amit szorosan összefogott. Bejön az első vevő, és felém jön, csodálkoztam is, de hát mit tehetnék. Egy tini lány méghozzá, remélem nem szúrok el semmit.

-Üdv a FastFood gyorsétteremben, mit szeretnél? - kezdek bele, a szép kis 'mosollyal' az arcomon.

- Hello, 2 hamburgert szeretnék, elvitelre. - hátra szólok a fiúknak, és begépelem a 2 hamburger árát amit éppen hogy letudok lesni az ártábláról. Mire be pötyögöm már előre hozták a 2 hamburgert én meg belelököm egy papír zacskóba amin az étterem logója díszeleg. A lánnyal cserélek, át adom a hamburgert és elveszem az árát, majd megköszöni és kisétál. Ez elég jól sikerült első vevőhöz képest.

Első találkozás.

                                                                      Elkezdődik.