30,

Sose gondoltam volna azt hogy minden rendben lesz. Főleg miután leszálltam a repülőgépről. A következő pillanatban egy másik hangot hallok meg mögülem. Mind a ketten
odakapjuk a fejünket.
- Isten király vagyok gyerekek - nevet. És én is elmosolyodok. Tényleg eszméletlen a srác, hogy sikerült a terve.
- Utállak - mondja nevetve Seto. Remélem a szarkazmus jelen volt.
- Én is téged - mosolyog - jó megint így látni titeket - oda sétál mellénk és Setonak ki nyújtja a kezét - Sajnálom ezt az egészet - Seto pedig kezet ráz vele. Akkor most minden jó?
- Fogalmam sincs hogy most utálnom kéne -e téged ... , de most inkább bírlak - elmosolyodnak mind a ketten.
- A csajod veled van, nem? - húzza fel a szemöldökét gúnyosan.
- Győztél - neveti el magát már Seto is.
- Miért próbálkoztál annyira azon hogy újból összehoz minket, miközben te is simán rám hajthattál volna? - kérdezem meg. Mert ez tényleg nyugtalanít.
- Ezt már mondtam - mosolyog rám - nekem az a fontos hogy boldog legyél, és nem biztos hogy mellettem az lettél volna, lehet hogy én igen, de azzal sokat nem érek - az arcvonásai komolyra változnak, és komolyan is gondolja ezeket. Ezért elé sétálok és megköszönöm, egy puszit nyomok az arcára, és vissza sétálok Seto mellé, oda, ahol megtaláltam azt, akit örökre szerethetek. L.Joe elpirul, Seto a vállamnál átkarol és elindulunk hozzánk. Mint régen, csak boldogabban - gondolom. Az ajtón belépve YoungJae, Changjo és a többiek társasága fogad. Meglepetés, mi? Végig pásztázom mindenkinek a tekintetét. Meglepődés, öröm és még pár reakció keveredik a levegőbe.
- Rég láttalak szép fiú - jön oda ChangJo és háton ütögeti Setot, és egy mosoly van az arcán.
- Csak nem hiányoztam? - mosolyog Seto.
- Nekem aztán nem - és kezet fognak, köszönés kép. Oda jönnek a többiek is, többek közt Ricky, ChunJi és C.A.P hogy gratuláljanak hogy most már nem külön-külön leszünk idióták, hanem együtt. Erre mindenki elneveti magát. És végül Niel. A kettejük közti kapcsolatot még máig sem értettem meg. De végül ő is odajön hozzánk. Bocsánatot kér Setotól, azért ahogy viselkedett, és gratulál mert újra sikerült össze hozni minket. Seto elfogadja a bocsánat kérést, én pedig az összes fiút szinte egyszerre megölelem. ChangJo maradt utoljára, vagyis nekem. Csak egy mosolyt vet felém, hogy örül, amiatt hogy nem fogok többet rinyálni Seto miatt. Vagyis a tekintetéből ezt lehet leolvasni. Egy nem nagy szabású, de ünneplős estét rendezünk. Rickyék hoztak pezsgőt, és hajnalig abba nem maradunk.Pár héttel később, a munkahelyemen, rájövök hogy egyre jobban pikkel rám a főnököm. Kiülök egy pár perces szünetre hogy had egyek valamit, most úgy sincs bent senki. De neki ez nem tetszik, így rögtön vissza küld a kassza mögé, de nem zavar, ha ott nem engedi, akkor a kassza mögött eszem meg. YoungJae kinevet, miközben a főnök megint rám szól hogy ne egyek a kasza mögött. Szóltam hogy ez igazságtalanság. Ő meg rávágja hogy van másik munkahely is, ebben a városban, szóval főnök - Zoé, 1-0. Mivel YoungJae azóta se volt hajlandó befejezni a nevetést, ezért a szendvicsem maradéka az ő ruháján landol. Utána már csak mosolyog, de alig bírja hogy ki ne nevessen.
A nap végére teljesen úgy érzem hogy kiéheztettek. Éhen halok, ezért elköszönök YoungJaetól és hazafutok, hogy valami kaja és kerüljön a szervezetembe, és ne csak a főnököm gonosz levegőrontása. Amikor benyitok majdnem letépem az ajtót annyira sietek. ChangJo még nem ért haza a táncpróbájáról, ezért még vacsorát is van időm csinálni, szóval kényelmesen eszek, és  utána majd neki látok főzni. Kopogást hallok, szóval gyorsan ajtót nyitok. Egy srác az ajtóm előtt térdel. Egy vörös virág csokorral a kezében, kiöltözve elegánsan. Meglepődök, szóhoz se tudok jutni. De ő csak mosolyog, eszméletlen édesen. El akad a lélegzetem.
- Herczeg Zoé - mintha a kezemet akarná megkérni, csak nem gyűrűvel hanem rózsával - lennél oly szíves elkísérni engem egy éjszakai sétára a park körül? - meghatódtam.
Erre semmiképpen se tudtam volna nemet mondani.
- Mindenképp - mosolygok. Átnyújta nekem a csokor rózsát, és feláll. Beengedem a lakásba. Elrohanok a szobámba átöltözni, és mivel nem húzhatom sokáig a dolgot, ezért hamar meg vagyok. Egy kis sminket feldobva, és hogy én se maradjak el, ezért én is egy elegánsabb ruhát húzok magamra. Aztán indulunk is. Az ajtóra egy cetlit ragasztok. " Elmentem, este jövök, ha kellek telefonon elérsz. U.I - Setoval leszek, szóval ne zavarj."
A parkban az idő kellemes. Egy lágy tavaszi szél csiklandozza bőrömet. Sétálgatunk, én a hercegembe karolva, ő pedig mindenféléről mesél. Azt kilyukadunk a lényegnél.
- El se tudod képzelni hogy mennyire szeretlek - mondja. És magához húz, és gyengéd csókkal lepi meg az ajkaimat.
- Biztos vagy benne? - mosolygok.
- Másba se voltam bitosabb - mosolyog. Elengedjük egymást, és kézen fogva sétálunk tovább, egészen addig, amíg le nem megy a nap. Az idő egyre hűvösebb lesz. A szél
ami eddig kellemes volt, most már csípi az arcomat. Seto rám teríti a felsőjét, hogy ne fázzak. És szól hogy induljunk haza, ne hogy megfázzak.
- Csak még először had kérdezzek valamit.
- Kérdezz - és a mosoly még mindig nem tűnt el az arcáról.
- Te mikor szerettél belém?
- Az első találkozásnál.