7.

- De ő nem...? - ismételem meg a mondatát. - Ő nem egy TeenTop tag?

- Honnan...? -  ezt honnan tudja? Csak nem hallgatja?

- Komolyan egy híresség a bátyád? - mosolyodik el újra. Vagy csak nem hisz annak amit hall. Én inkább csak szerényen bólintok egyet, majd Seto átugrik az asztal fölött és megáll mellettem mert én csak ijedten nézek rá hogy itt ugrál az asztalok felett miközben én alig bírok leülni. Jó hát akinek nem fáj a háta... De mindegy.

- Hölgyem - utat nyit előttem 'illedelmesen'.

- Köszönöm -mondom majd előre török. Nem nehéz, amikor odaérünk Changjoékhoz kicsit meglepődve néznek rám. Changjo húzza a száját.

- Ő ki? - kérdezi elég nagyképűen.

- Ő itt... Seto - mutatom be.

- Hello... Seto Koji vagyok, és sokat hallgatom a...

- Nem kell nyalni - fogta meg a kezét Changjo hogy kezet rázzanak, mint olyan nagy szívesség lenne.

- ChangJo! - szóltam rá, de bunkó.

- Mi az hogy nem kell nyalni? Ki akar nyalni? - vágott vissza Seto. Ebből semmi jó nem lesz.

- Te jössz ide azzal hogy annyit hallgatod a zenéinket, hidd el, még több ezren - szorította meg még jobban a kezét Changjo. Én YoungJae mellé álltam. Ő sem értette az okát annak hogy ChangJonak mibaja. Segítség nézően Nielre pillantok, de szerintem ő se tudja mi ütött belé.

- A többi rajongóddal is így bánsz? Vagy téged direkt nem engednek rajongók közé? - szorítja vissza Chanjo kezét Seto.

- Velük nem, ők nem próbálják elvenni a húgomat - most rajtam van a veszekedés tárgya? Azért mert bemutattam valakit? 8 éven át nem volt mellettem és még neki áll feljebb?

-Changjo! - nem volt szép ezt mondania. YoungJae a kezével mutatja hogy inkább vigyem innen Setot. - Úgy viselkedtek mint a gyerekek -álltam közéjük.

- És? - kérdezik szinte egyszerre -

És mindenki minket néz - a fiúk szét néznek és nem tévedtem, mindenki azt bámulta hogy a fiúk farkas szemeznek egymással és láthatják a szikrákat is.

- Nekem mára ennyi elég is volt - jelentem be majd megindulok a kijárat felé. De valaki megragadja a csuklómat, mikor megfordulok egy édes mosolyt látok -Seto?

- Ne haragudj. Kérlek ne menj el.

- Mert...?

- Mert még nem is táncoltál velem - úgy érzem hogy az arcom színe vörösre vált. Ekkor ChangJo-ra nézünk  ő szúrós szemmel néz, de Neil vállon böki majd nagy nehezen bólint egyet. Utána Seto megint rám mosolyog majd bekísér a tánctérre, mivel a lassú zene követi a többi pár lépéseit, így mi sem maradunk el. Az egyik kezét az oldalamra teszi és kinyújtja a másikat. Én a vállára teszem a kezemet a másikat meg Seto kezébe. Olyan selymes a bőre, és puha. Eddig észre se vettem hogy milyen kellemes az illata is. Amikor bekapcsolódunk a zenébe, én először a lábamat lesem ne hogy félre lépjek. De érzem magamon a tekintetét, és látom a mozgásán hogy régóta tanulhat táncolni. Felszólal a 'Honey l Days' és rögtön jobban érzem magam.

- Csak nem tudsz táncolni? - vajon hol tanult meg táncolni? Olyan pontosan lépked.

- Sok szabadidő... - mosolyog - rehabos létedre te is jól mozogsz. Csak nem te is táncolsz valahol?

- Örülj hogy tudok mozogni - vágok vissza - és igen, kis koromba volt egy tánc suli ahova jártam táncolni, csak abba maradt.

- Miért? Szerintem nagy tehetséged van hozzá.

- Bonyolult.

- Nyugi, szerintem képes vagyok megérteni.

- Miután apum meghalt...és a testvéremnek el kellett mennie... anyum összezuhant, és nem tudtuk fizetni a tánc órákat se...Ezért abba maradt, mára már anyum talált egy másik pasast, de én meg dolgozni akartam hogy legyen egy saját házam, saját életem.

- Szóval nem bírod a pasast?

- Nem annyira, úgy érzem hogy anya csak pótolni akarja vele aput, de azt a lyukat senki nem töltheti be.

- Őszintén sajnálom, nem tudtam hogy ilyen szörnyű múlt áll mögötted - húzza el a száját.

- Semmi gond, ami meg történt az meg történt, most meg rehabosan, egy puccos bálon táncolok a büfés fiúval - mosolyodok rá.

- Szóval csak egy büfés fiú vagyok? - húzza a száját, de látom a nevető ráncokat a szája sarkába.

- A hősöm vagy, emlékszel?

- Nem könnyű elfelejteni - a számat nézi, egyre közelebb hajol hozzám, nem tiltakozok, már majdnem érzem az ajkának az ízét mikor ChangJo oda kiállt.

- Azért ne vedd el tőlem ilyen gyorsan! - odakapjuk a fejünket, és látjuk ahogy mind a három srác minket bámul és mosolyog. Niel meg egy szívet mutat felénk. Én fülig pirosodok és elnevetem magam, Seto is elröhögi magát. Pedig majdnem meg csókolt, a tánc közbe, de ChangJo nem az a fajta aki bírja nézni ahogy "elveszik" a húgát tőle.