2012. szeptember 16., vasárnap

5.



-Hát...-kis szünetet hagy, látszik rajta hogy nehezen beszél erről.- Szülők miatt egyrészt, más részt meg akkor túlságosan hozzám kötődtél volna, és most se lennél olyan önálló mint most. És nekem is építenem kellett a karrierem.
-Önállóság,mi?-nézek magam elé értetlenül, és átgondolom a múltat. -Már úgyis mindegy. Volt ami volt.
-Változtatni meg nem lehet. -áll fel olyan arccal mint aki jól végezte a dolgokat.
-Akkor most megint elmész? -nézek rá kicsit csalódottan, mert még ha utáltam is mielőtt idejött, hiányzott.
-Maradnom kéne? -húzta fel a szemöldökét, és egy kis mosolyt is felrakott az arcára.
-Sok évig nem láttál, hirtelen megjelensz, utána meg megint elmész? Szörnyű testvér vagy! -mosolyodok el gúnyosan, hogy rávegyem arra hogy ne menjen, de mégis ne könyörögjek neki.
-Legalább jól ismered a környéket?
-Persze. Csak nem menni akarsz valahova? -nézek rá kérdőn.
-És hova megyünk? -húzta nagy mosolyra a száját.
-Elvihetsz esetleg a kórházba, mert még mindig fáj a hátam.
-Ez az első napom itt, és már kezdhetem a kórházba? Nemáár. Erős vagy, nem halsz bele egy kis esésbe. -meglöki a vállam, amitől automatikusan eldőlök mert mozdulni alig bírok.
-Ez fáááááj!
-Ne nyafogj már, gyere. Egy ismerősöm is itt dolgozik a környéken, habár nem tudom miért, de dolgozik. -megindul az ajtó felé.- Na jössz már?
-Nem tudok felállni...-odajön, segít nekem felállni, és elsántikálok vele az ajtóig, majd elhagyjuk a házat és elindulunk. Meglepetésemre a munkahelyemre visz. De minek? Itt dolgozik a haverja? És mi van ha engem el kap a főnököm?
-Én be nem megyek! -mondom neki határozottan.
-Miért nem?
-Mi van ha meglát a főnököm?
-Bízd ide. -megfogja a kezem és behúz az épületbe. -Ez fáj te idióta!
-Nyugi. -csitít el. Bemegyünk az épületbe, Young Jae amint meglát, oda jön megkérdezni hogy vagyok.
-Már jobban, köszönöm. - mosolyodom el.
-Mindjárt jövök, meg keresek valakit. -húzza a száját Changjo, úgy érzem valahogy nem szimpatikus neki Young Jae. Én bólintok egyet és vissza fordulok Young Jaehez.
-Miért nem pihensz? -kérdezi.
-Hát... mivel nem tudom meddig lesz itt ez az idióta, így annyi időt akarok vele tölteni amennyit lehet, hisz körülbelül 8 éve nem is láttam.
-Értem. De nem fáj már a hátad?
-Dehogynem, de nem tudok mit csinálni vele. Ő meg nem maradna otthon velem, mert körbe akar nézni a városba.
-Hm. És miért jöttetek ide?
-Az egyik ismerősét keresi, vagy kit. De félek hogy meg lát a főnök és kirúg.
-Nyugi azzal kapcsolatosan mondtam mi bajod, ha akarsz menj be és szólj hogy kikérnél még 2 napot hogy meggyógyuljon a hátad.
-Az első hetemet szabival kezdjem? Teljesen nem fog szimpatizálni velem.
-Majd elmondod hogy elég szerencsétlen napod volt. - mosolyodik el.
-Fogd be! -és nekem is mosolyra húzódik a szám.
Aztán elfordulok abba az irányba amerre Changjo ment el, és látom hogy jön felénk egy magas barna hajú sráccal. Mikor oda érnek hozzánk a srác bemutatkozik, Changjo elmondja róla az alapokat, hogy ő is a TeenTop egyik tagja, de nem érti miért állt le dolgozni ha közbe egy énekes. YoungJae eléggé meglepődött. Tulajdonképpen én se értettem. A srác az válaszolta hogy ki akarta próbálni magát egy ilyen ágban, egy olyan helyen ahol nem ismerik fel, mert itt nincs olyan nagyon elterjedve a TeenTop zenekar. De nem értem, miért jön mindenki pont ide, Magyarországra, mikor Amerikában sokkal jobban tudnának érvényesülni vagy valami. De én is idejöttem, de miért is?
-Mehetünk? -kérdezi Changjo.
-Hova? -húzom el a számat.

2012. szeptember 1., szombat

4.

                   


-Olyan szerencsétlen vagyok. -a jobb kezemmel ráütök egyet a homlokomra és hátra dőlök a széken.
-De most nem emiatt a 'szerencsétlen vagyok' dolog miatt találkoztál a sráccal? -felkapja a feltörlőt és helyre viszi majd mellém ül.
-De emiatt a 'szerencsétlen vagyok dolog' miatt nem tudok dolgozni, se vele találkozni.
-Jogos, de menj most haza pihend ki magad. Majd én szólok a főnöknek hogy 'Ő Szerencsétlensége megsérült'.
-'Ő Szerencsétlensége'??? -karba teszem a kezem és kérdően nézek rá, hogy kijavítsa magát.
-Te mondtad.- neveti el magát. Én viszont csak egy mosolyt terítettem el a számon.
-Idióta vagy. -lassan megpróbálok lábra állni, de amint egyenesbe vágnám magam egy éles fájdalom nyíllal át rajtam. -Ááúáúáúáúáúáúáúúú, ez nagyon fáj. -görnyedek vissza.
-Messze laksz innen? -néz rám reménytelenül.
-Nem, 2 házzal odébb.
-El kísérlek.
-De... neked dolgoznod kell...
-Szólok hogy neked segítek. -majd elrohan az irodába és 5 perc múlva ki jön, szó nélkül oda jön hozzám a kezemet átdobja a vállán és elindulunk. Út közbe néma csend volt, mikor a elértünk a lépcsőházhoz meg tört a csend.
-Itt ebbe laksz? -mutat fel az épületre. Én meg csak bólintok egyet, mikor felértünk a lakáshoz,benyitunk és mikor beljebb mentünk pár métert egy alak tűnt fel a szoba közepén. Nagyon meg lepődtem, főleg azon hogy jutott be.Először fogalmam sem volt hogy ki ő, míg meg nem fordult.
-Te mit keresel itt?. -YoungJae néz értelmetlenül.
-Gondoltam meg nézem mi van a kis hugicámmal. -mondja egy mély hang. -Ő a ... barátod?
-Nem, mi csak munkatársak vagyunk. -mentegetőzik YoungJae. Mikor aztán kezd ismerős lenni az arca, végül rájön hogy ő kicsoda is valójában. -Te vagy...Choi Jonghyun? -döbben le.
-Talált.
-Te honnan tudod a nevét? -döbbenek le, és felhúzott szemöldökkel nézek YoungJaera.
-Choi Jonghyun a Teen Top együttesnek az egyik tagja, nem rég futottak be, így elég népszerűek mostanság. Tele van velük a közösségi oldalak kezdőlapja, nagyon felkapottak.
-Szóval befutott a kis bandátok? -vetem oda kicsit lenéző hangon.
-Eddig csak te nem tudtad.
-Nem mintha annyira érdekelt volna. -húzom össze a szemöldököm. - Van jobb dolgom is. -húzom fel az állam.

-Egy gyors étteremben dolgozni ahol már az első nap lesérülsz? Igazad van ez sokkal jobb vagy éppen fontosabb dolog. -gúnyos mosolyt ölt az arcára.

-És azért jöttél ide hogy ezt elmond?
-Nem igazán.
-Akkor meg? -mondom kedvtelenül.
-Csak gondoltam megnézem hogyan önállósul a kishúgom.
-Először is, csak féltestvérek vagyunk. Másodszor miért érdekel?
-Lehet hogy te csak egy féltestvérként tekintesz rám, akinek semmi köze nincs semmihez, de amíg nem tudtad hogy csak féltestvérek vagyunk úgy tekintettél rám mint egy vér szerinti tesóra.
-Ne haragudj, de én vissza megyek a munkahelyre, hagyom hogy 4 szemközt lebeszéljétek. -bólintok egyet és leülök egy kanapé szélére, YoungJae kisétál a lakásból, elhagyva a feszült légkört.
-Nem azért nem bírlak mert csak féltestvérek vagyunk. -nézek előre, a másik szobába, hogy véletlenül se nézzek a szemeibe. Ő meg értetlenül néz rám.
-Hanem?. -Leül a kanapé másik végére, és kíváncsian figyel.
-Mert elhagytál minket, mikor minden rossz volt. Mikor...apám meghalt.  Te elmentél, mert fontosabb volt a karriered mint a családod. A mostoha apámat és anyámat nem érdekelte apám halála. Mondták hogy felejtsem el, mindenki magamra hagyott, még te is. Pedig azt hittem te végig mellettem leszel. De tévedtem, így magamba zuhantam. Majd pár évvel később leérettségiztem, és elköltöztem. Új életet akartam.
-Nem önszántamból mentem el. -nézek rá nagy szemekkel, ahogy a földet bámulja.
-Hanem? -fordulok felé, nagy szemekkel.