- Most mondta Niel hogy lesz valami ünnepély nem messze innen, nem sokára kezdődik. Indulhatunk?
-Szerinted beengednek? - nézek rá kérdőn.
-Fogadni akarsz? -húzza fel a szemöldökét Changjo
-Fogadjunk. - majd kulcsolom össze a kezeimet magam előtt határozottan.
-Mibe akarsz fogadni? -egy mosolyt terít el az arcán.
-Öm... Mondjuk ha nyerek akkor bejössz helyettem dolgozni amíg lábadozok.
-És ha nyerek? - néz rám vigyorogva. -Akkor eljössz velem, és vendég leszel az egyik fellépésemen.
-Hogy micsoda? - érzem úgy hogy leesik az állam. Én egy fellépésen? Te jó ég! - Hogy én? Egy fellépésen? Te normális vagy?
-ÖÖ..igen,igen,nem. Mehetünk?
-Hát...rendben - egyezek végül bele - De...
-De....?
-Jöhetne YoungJae is? -nézek rá kiskutya szemekkel... Changjo sóhajt egy nagyot rám, majd YoungJae-ra néz aki azóta is ott áll mellettem.
-Jössz szöszi? - kérdezi olyan hangnemben mintha ez olyan nagy szívesség lenne, pedig nem hinném hogy az lenne, ő is visz egy ember meg én is :).
-Persze, úgy is 5 perc múlva végzek.
-Már ennyi az idő?- kapok a fejemhez.
-Na menjünk -szólal meg Niel is. Úgy látszik ő is tud beszélni, mekkora jó :).
Mikor odaérünk már Changjo visz a hátán, először túl lassú voltam, aztán YoungJae felakart venni a hátára de Changjo nem engedte így ő visz a hátán, nekem ígyis úgyis jó lett mert nem kellett gyalogolnom :). A kapu előtt megállítanak az őrök és megkérdezik hogy kik vagyunk.
- Mi... izéé... -kezdek dadogni, és úgy látszik nyerni fogok.
- Mi éppen idejöttünk - jelenti ki teljesen nyugodtan Changjo.
- Meghívó? -kérdezi szúrós szemmel az egyik biztonsági őr.
- Itt vagyok - mondja Niel. Na itt nem értem, de viccesnek hangzik.
- És te vagy...? -néz rá olyan tekintettel az őr mintha nem lenne túl vicces kedvébe...
-Ahn Niel.
-Ön lenne Niel? Ezer bocsánat -majd az őr arrébb áll és ajtót nyit, amint belépünk, az ajtók bezáródnak. A látvány egyaránt szép, szép ruhába öltözött emberek, lassú zene, szép fények. Ez egy gyönyörű rendezvény, mi aligha lógunk ki a sorból, utcai ruhákkal.
-Ezt a világot... már egy biztonsági őr is alig ismeri meg az embert, aki időnként fel bérli.
-Ez... gyönyörű...- tátom a számat, ez minden ami kijöhet belőle.
-Nos... úgy látszik hogy győztem - néz rám vigyorogva Changjo.
-Fogd be! - mert végül is ...a francba... honnan kellett volna tudnom hogy itt ismerik Nielt? Ez így nem fair. De a fogadás az fogadás én meg vesztettem.
-Itt van valahol üdítő vagy hasonló? -szólal fel Youngjae.
-Én is szomjas vagyok, elmegyünk keresni üdítőt, ti kértek valamit?
-Én egy kólát.
-Én nem kérek semmit - mondja Niel és már indulunk is, de még egy mondat visszahangzik YoungJae-nak.
-Figyellek szöszi! - és ezt persze ki más mondhatná mint Changjo, 8 évig nem is szólt felém, most meg játssza itt a jó bátyó szerepét? Ez kicsit késő nem? De kérem! Youndjae csak ártatlanul bólint egyet, teljesen rá hozza a frászt Changjo, majd beszélnem kell vele is.
-Ne törődj vele, nem a te hibád, valahogy most játszani akarja a jó bátyó szerepet, de nem értem.
-Nem zavar, csak kicsit ijesztő ahogy bámulni tud - na én ezen nevettem el magam.
-Hamar meglehet szokni - vallom be, mert én hamar hozzászoktam, és már látok is egy üdítős asztalt, odamegyünk és néztem az eladós srácra mert nagyon ismerős volt az arca de nem tudom honnan, így nem zavartattam magam. - 2 kólát és egy fantát kérek - a srác előkap 2 kólát és egy fantát és olyan aranyos mosollyal néz rám hogy kellemetlenül érzem magam, végül elneveti magát - Miért röhögsz? - nézek rá mosolyogva.
-Meg sem ismered a hősödet? - vigyorog tovább - Meg jegyeztem...
-Te vagy az? - lepődve pillantok rá - Mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném, nem rehabos vagy? - megjelentek azok a kis ráncok a szája szélén, amitől olyan aranyos mosoly terül el az arcán, hogy olvadni lehetne tőle.
- Hát ... dolgozni már ezen a héten nem fogok, de mondjuk. Amúgy mennyit kell az üdítőkért fizetni? - közben meg elindult a kezem a zsebem felé.
- Én állom, de nem hiszem hogy ennyit fogsz meginni egyedül, kivéve ha az a 2 nem hűteni kell.
- Tényleg nem - mosolygok - De most már elmondod a neved?
- Én se tudom a tiédet - lekönyökölve figyel az asztalról, a barna szemeivel.
- Zoé - és még mindig nem tudom levenni róla a szemem, sem magamról a mosolyt. Lassan pszihopatának érzem magam, annyira mosolygok.
- Aranyos, Zoé, és mivel a héten úgysem mész dolgozni, mert "rehaboskodsz otthon" ugye bár, gyere el velem valahova - ajánlja fel és a macskakörmöt is imitálta, annyira aranyos.
- Hova akarsz te elvinni?
- Nehogy bármi rosszra gondolj.
- Nem terveztem - nevetem el magam.
- Na? - nézz rám olyan aranyos szemekkel hogy már-már a nyakába is ugranék.
- Hogy hívnak?
- Seto Koji.
- Seto.
- Koji... - fejezi be úgy mintha én nem tudtam volna befejezni, olyan édesen.
- Egy feltétellel megyek el veled.
- Még pedig?
- Ha ráveszed a bátyámat hogy elengedjen, mostanság eléggé rá állt a jó bátyus vagyok szerepre.
- Bocs, hogy zavarok, de add ide az üdítőket, oda viszem - szólal meg YoungJae, jaj szegény, elfelejtettem. De átadom neki az üdítőket, már mint a sajátját és a Changjo-ét.
- Ő a bátyád? - néz rá értetlenül Seto a szöszi hajú barátomra.
- Neeem, haneeeeem - és közben keresem a tekintetemmel, de mivel egy vörös hajú srácot keresek, nem lehet olyan nehéz, vagyis pont az, de mikor meglátom rögtön rámutatok - látod azt a vörös hajat?
- Látom. Ő az? - nyitja résnyire a szemét.
- Igen.
- De ő nem....
